Már másfél napja nyomom a gépezetet. Elég hamar elment ez a nyár. Én is dolgozok, mint mindenki más a telepen, de én valahogy mégis kilógok. Pont úgy érzem magam, mint az élet minden területén. Teljesen jól jellemzi a lelkiállapotomat. 8-ra megyek, megvan a dolgom, mint mindenki másnak. Viszont én kint vagyok, néha vihar van, de általában tűző nap, bent viszont csak a neonfény télen-nyáron. Úgy érzem ez az én kis birodalmam, ahova senki nem jön és senkinek nincs semmi köze, ha jó a kedvem megtalálom a dombnak, fáknak, a díszkertnek a szépségeit és közben elmélkedhetek az idő gyors múlásán, a cro-mags age of quarell lemezén, vagy a kormány összeesküvésein. A nap legrosszabb perce, amikor bemegyek az étteremi részbe elfogyasztani az ebédemet, akkor emberekkel is találkozom, akik nap mint nap ugyanazt csinálják. Jó, én is ugyanazt csinálom, de nem napi, hanem heti-havi rendszerességgel és nem nézik kamerák minden mozdulatomat. Mindenki képmutatóan jó étvágyat kíván bejövetelkor, ugyanazzal a hangsúllyal, mintha ez is benne lenne a munkaköri leírásukban. Elég gyorsan halad az idő munka közben, nem is értem, hogy lehet ez. Talán azért, mert utána sincs igazán fontos dolog, amit csinálhatnék. Hazaérvén általában elzavarom a lakótársam a gépemtől, aki a barátnőjével ugyanazt a harcot folytatja nap, mint nap (szeretsz, nem szeretsz, szakítsunk, ne szakítsunk, meghalok nélküled stb).  Még fiatal, nem tudja, hogy az első pofon után a többi már nem igazán fáj, sőt egy idő után már hiányzik. De lehet, csak az irigység beszél belőlem. Viszont az idő gyors múlásával, arra döbbentem rá, egy hete szerdán, hogy aznap este Bane koncert van. Korábban már napokkal azelőtt nem tudtam aludni egy ilyen kaliberű buli előtt, számoltam a napokat. Most meg igazából azonbkívül, hogy lesz egy estém, ahol találkozok ismerősökkel, meg hallgathatok hangos zenét nem igazán izgatott fel. A koncert körülbelül olyan lett, mint ahogy elképzeltem. Nagy pénzeket lehetetett volna feltenni, hogy ki fogja az első stage-dive-ot nyomni, ki próbál majd idétlenül karatézni, ki lesz a legtöbbet a tömeg tetején, ki fogja a leghangosabban üvölteni a himnuszokat, amik pont az olyanokról szól, mint ő maga és arra is, hogy milyen számok fognak elhangzani. Eddig kétszer láttam a Bane-t, és a program 90%-a ugyanaz volt. Azért három év alatt valamit változtathattak volna. Annyi kreativitás azért volt a zenekarban, hogy a számsorrend legalább más volt minden alkalommal. Az énekes Aaron-on láttam a tüzet, de a többi tagon csak egy ilyen erőltetett pózt éreztem, muszáj végigpengetni a koncertet, jó pofát vágni és ugrani számonként kétszer, mintha szerződés lenne róla. Nagyjából azt kaptam, amit vártam, csak egy kicsit hosszú volt, de azért a nagy része le tudott kötni, a számok még mindig jók, de valami nem volt az igazi.

A szombat este elég jó volt, rekordott döntöttem siófoki koncert fizető vendégeinek a számában. Az összes zenekar kitett magáért és szerintem a meleget leszámítva nem volt semmi gond. A zamárdi afterparty-n pedig megkaptam életem első igazi pofonját egy nálam kétszer akkora embertől, de talpon maradtam, meg igazából már vártam is erre és annyira nem nagy dolog, vagy csak jó helyre jött és nem volt túl nagy. Majd jön ebből is a többi:D.  Annak viszont örüljünk, hogy nagyon jó koncertek lesznek az ősszel hála főleg a KA és a Station80 booking-nak és még pár lelkes koncertszervezőnek. A nyárnak lassan vége, pár hét és back to the school, back to the football league…..