Ha Johnny Ramone Barcelonában született volna egy Espanyol szurkoló családban a sport iránt elhívatott fanatizmusa miatt megtette volna. Ha a Beatles-el megtette, akkor megtette volna a városi riválissal is, hogy egy reklámszatyornyi kővel megy ki minden egyes meccsre a Nou Camp-ban és a vendégszektorból zúdítja a kisebb méretű szikladarabokat a hazai csapat játékosaira. Azt hiszem csakis ezért szurkolok, hogy a kondások bejussanak újra a Bl főtáblára, mert akkor 1/8ad esély kell, hogy összesorsolják őket a Barcelonával és akkor bepótolhatom, amit Johnny elmulasztott. Már csak azt kéne kitalálnom, hogyan csempészek be egy Ikea-s szatyornyi terméskövet a Puskás-ba, de lennék annyira találékony, hogy megoldjam. Ha kondást találnék el, akkor az jó, ha Puyol-t, akkor az maga lenne a tökéletes, lenne elég kő, jutna mindenkinek. Karácsonyra megkaptam a Ramones könyvet és még jobban a szívembe zártam örökre a zenekart. Sokan mondják, hogy Johnny egy fasz volt, de nekem pont azért szimpatikus, mert egy igazi seggfej volt. Működött, mint a gép. Bár lehet csak azonosulok vele, mert az én zenekaromban is nekem kell rendet és fegyelmet tartanom, főleg mióta beszállt mégegy problematikus arc, aki nem tűri a rendet és fegyelmet, de ettől szép. Kicsit élvezem, hogy az életem eme apró zugában főnökösködhetek. A mottóm, hogy „Nem tűröm a buzgálkodást”. Idézve a kedvenc rajzfilmsorozatomból. Azért örülök, hogy a Fuseism-ben van valaki, aki megteszik ezt helyettem és csak elég lemenni próbára, koncertre, stúdióba. Nemsokára napvilágot is fog látni a következő kétszámos ep, sztem elég klassz lesz, de mondjuk tuti elfogult vagyok. Kb egy éve nem írtam, akkor is csak a Red dons miatt, de azóta elég sok minden történt, meg nem is. Kb minden ott van, mint két éve, de azért elég sok minden meg is változott. Elkezdtem levelezőn suliba járni, rám nem hat a Youth of today Expectations című száma. Az első félévben nem beszéltem senkivel, de aztán rájöttem, hogy megkönnyíti az ember dolgát, ha köt pár érdekbarátságot. Most, hogy egy hónapja félig munkanélküli vagyok, kicsit talán több kreativitás kijön belőlem, ami elfolytódott az utóbbi két évben, pedig már most kezdek bedilizni az üres délelőttjeimen. Ha a turnét nem is sikerült megszervezni, de legalább lemegyünk Pécsre, úgyis ott van a két legfrissebb frankó banda. A Black Hourglass tényleg klassz, végre valami szuper poszt-cucc. Azért mondjuk kijöhetne már az Imperial Spies album is és nemsokára lesz Kemény Henrik is, ami azért elég klassz, főleg, hogy a dobossal egy lakásban lakom, akiről kiderült, hogy a negyed-unokatesóm, meg a gitárossal is zenéltem együtt egy militáns straight edge bandában. Nem volt rossz banda, de kicsit messze volt, de pont annyira volt komolyan véve, amennyire kellett. Ha nem veszi annyira komolyan magát az ember, akkor csak kicsit koppan az évek változásával és nem kell hátat fordítani az egésznek, csak kicsit átértékelni a dolgokat. Most belegondolva az összes szöveget a mai napig elénekelhetném, amit akkor énekeltem, sőt elárulok egy titkot az egyik Think again szám szövege eredetileg egy Build to break szám szövege volt. De azt, hogy melyik, azt már nem árulom el. De visszatérve van Pécsről egy frankó kis hardcore banda, akiknek nagyon szuper a bemutatkozó anyaguk, úgyhogy nyomás tölteni és ha megjelenik, akkor megvenni, koncertre menni. Hajrá.
Amit mostanában nagyon szeretek, az a Lemuria és a Between Earth and Sky. Mindkettő, ha másképp is, de nagyon kedves és szerethető zenék. Koncertekre se nagyon járok, csak a sajátjaimra, meg ilyen próbatermikre, de azért gondolkodom a holnapi Kingdom-on, amig megtehetem, mert a drogok után a hangos koncerteket is be fogja tiltani a kormány szépen lassan. De szerencsére a próbatermekből nem jön ki a zaj és itt még megmaradhatunk barátságban, szeretetben egymásnak. Abba bele se merek gondolni, hogy mi lett volna Johnny Ramone 30 évvel később születik, egy baloldali radikális magyar családban. Csak egy belvárosi bérház tetejére kellett volna mennie, hogy megdobálja a békemenetet, amit aztán ráfogott volna az Árpádsávosok-ra. Bár Johnny politikai beállítottságát mindenki tudja, de hiszem benne, hogy ha a megfelelő neveltetést kapja, akkor ugyanazt, amit a Beatles-el megtett, megtette volna a jó cél érdekében is.
