Igazából semmit nem vártam a vasárnap estétől, sőt kicsit még zavart is, hogy vissza kell jönnöm Pestre hétfő reggel helyett. A szokásos Think again crew, vagy Déli part crew, vagy nem is tudom hogy hívjam, mindenestre, aki ismer, az úgyis tudja, hogy kiket takar, tehát így jöttünk fel autóval próba után. Koncert előtt még benéztünk Biatorbágyra a bevásárlóközpontba, de Kutyán kívül senki nem vett semmit, ő viszont talált olyan Air Force-t, aminek az oldalán olyan figurák vannak, mint a Side by side borítón. Lali az új fiú megtapasztalta, hogy milyen Kutyával másfél órán keresztül egy autóba zárva, de ez igazából csak annak érdekes, aki ott van, így elmesélve egyáltalán nem olyan mókás, mindenesetre előkerültek a szokásos témák, a hardcore történelem és a csöcsök és Kutya legnagyobb bánatára punk zene szólt végig, semmi metal.

Megérkezésünkkor még bénáztunk egy kicsit a parkolóhely kereséssel, meg a parkolással. Aztán leértünk a helyre, a Nesze már játszott, igazából nincs semmi bajom a zenekarral, de szerintem ide nem nagyon illettek be. Kicsit belenéztem, de inkább kint beszélgettem az előtérben. A Losing streak-et pár hónapja láttam, igazából nem sokat változott a program, csak kicsit rövidebb volt, meg nem volt ráadás szám. Most is a hosszú Cro-mags számmal fejezték be, amit nem ismerek, onnan tudom, hogy a múltkor is elárulták nekem. A közönség főleg ált, de igazából a zenekart nem zavarta, játszottak, ahogyan kell, feszesen, durván, keményen.

 A True colors-t már láttam kétszer és a buli előtt nem vártam sokat tőlük, pedig mind a kétszer fasza volt és a lemezeik is tetszenek. Mondjuk az  egyértelmű, hogy a TR a belga Youth of today, de olyan faszán adják elő, hogy nem lehet nem szeretni. A zenészek tök nyugodtan pengetnek, játszanak, ahogy kell, az énekes Packo meg elviszi egymaga az egész produkciót. Szinte nem lehet nem rá figyelni és látszik rajta, hogy beleviszi az egészbe minden dühét, semmi pózolás. Legalábbis én ezt láttam, néha olyan feje volt, hogy mindjárt lejön a színpadról és szétveri valaki fejét a mikrofonnal. A fő hatásukat le sem tagadhatnák a koncert közben is volt egy YOT feldolgozás és a ráadásnak is azzal tértek vissza. Pont amennyire nem vártam semmit az egésztől, pont annyira lepett meg, hogy mégis mennyi energia van az egészben. A nagylemezük újrakiadásából pont elhoztam az utolsó darabot, pedig a koncert előtt eszem ágán sem volt megvenni. Ja és a fő kérdés, hogy melyik film szereplőjére hasonlít a True colors énekese?????