HTML

P.M.

beszámolók, lemezismertetők, sztorik, balhék, punk, hardcore

Friss topikok

these summers never comeback

2008.07.28. 20:28 P.M.

 

Néha úgy érzem, hogy feladtam valamit. Években mérhető, hogy mikor volt utoljára tipikus 9-töl 5-ig munkám. Persze annyira nem szörnyű, mert az is években mérhető, hogy mikor volt utoljára olyan nyaram, amit nem unatkoztam végig. Tehát végülis annyira nem is rossz ez a helyzet, csak más, mint volt. Nincs fociszezon, kertész vagyok, protekcióval kerültem be, rendes a főnököm. Amiatt is furcsa, mert ez az első nyár, aminek a nagy részét nem a Balaton mellett töltöm. Nem csináltam mást, csak délig aludtam, este pedig vagy a barátnőmmel, vagy a haverjaimmal lógtam. Igen mostanában valamiért elkerülnek a nők. És számomra a 2000es évek két legmeghatározóbb zenekarát ezeken a nyarakon láthattam. Sok nagyon jó zenekar volt az új évezredben, nekem valamiért a következők amik kiemelkednek. Nem hiszem, hogy az életben lesz mégegy olyan koncert, mint ami 2005 augusztus 4én volt. Az Insted az egyetlen 80as évekbeli zenekar, aminek a reuinionját teljes mértékben hitelesnek gondolom és nagyon jó volt látni. A Verse pedig a mai zenekarok közül mindent ver. Pedig minden összejött, hogy ne jussunk el a koncertre, pénztárcák, deákigazolványok, bankkártyák maradtak otthon, zuhogott az eső, fák dőltek a vonat elé, stb. A zenekar viszont már sosem fog olyan jó lemezt írni, mint a rebuild volt. A From anger and rage se volt rossz és tetszik az Agression is, amivel mostanában barátkozok, de ez már réges rég nem olyan. De valószinűleg a rebuild miatt elfogult vagyok és többre is értékelem ezeket az anyagokat, mintha egy ismeretlen zenekar állna elő ugyanezekkel. Engem nem zavar, ha valaki hippi, de akkor tényleg legyen az az élet minden területén. És tényleg, jópár témája eléggé lerágott csont ennek a vegan-straigth edge Pc korrekt (és még asszem néhány tag krisnás is ) zenekarnak, de mégis valahogy annyira őszintének tűnik. Amikor meghallom, hogy „We want more, to me this is a movement….not just a social scene” akkor ahelyett, hogy legyintenék, a hideg futkos a hátamon és úgy érzem, hogy ezek a srácok tényleg komolyan gondolják. Szinte már fájó melódikus zenéhez nagyszerű énekhang és szöveg társul. És igazából amit a legjobban sajnálok, hogy 2005 augusztus 4 nem jön vissza. Az Insted nem valószinű, hogy valaha újra színpadra lép és aVerse-t se fogom mégegyszer látni, úgy hogy a program nagyrészét a Rebuild album dalai teszik ki. Kicsit félek is, hogy ha újra látnám őket, akkor csalódás lenne, mert várnám a legjobb nótákat, de helyettük csak újabbakat kapnék, aminek nem rosszak, de meg sem közelítik a régieket.

Viszont 2006 július 2án Szombathelyen  egy olyan zenekart láthattam, ami sosem hibázott, kivéve talán azt, hogy az utolsó,  Desperation című albumukkal nem jöttek át Európába. Kurvára vártam, amíg meg nem tudtam, hogy idén február végén befejezi az Allegiance. Azon az este is volt eső, ráadásul másnap délelőtt Pesten vizsgáztam algebrából, de ez sem riasztott vissza, ráadásul, azt hiszem mi is felléptünk. Egy nagyon pici motoros klub és 40 ember. Duanne Harris gitárjátéka annyira egyedi, amit nem is tudok senkihez hasonlítani. Érezni benne hatásokat, de nem lehet 100%-osan senkihez hasonlítani. Egyszerre gyors, kemény és nyers. Én mint, aki egy nagyon kicsit konyít a gitározáshoz, akármikor hallgatom, azt érzem, hogy Úristen, hogy lehet ilyen kitalálni, pedig annyira nem is bonyolult. Rá lehet mondani, hogy metal-os, rá lehet mondani, hogy punkos, de mindenből pont annyi van, amennyi kell. Kemény, zajos és mocskos, amihez ahogy Kutyát idézzem egy féreghang társul és ezzel azt hiszem mindent elárultam, aki még nem hallotta egyszer muszáj mindenképp meghallgatni. Igen, őket sem valószínű, hogy még egyszer látom. És valahogy azoknak a nyaraknak a hangulata sem fog már visszajönni. Nagyon bénán zenéltünk, de mégis ott lógtunk a próbateremben minden héten és nem az volt az elsődleges, hogy milyen a zene, hanem hogy jól érezzük magunkat.  Ne értsen félre senki, mindennél jobban imádom a mai zenekaromat, de ezeknek az időknek az érzése már nincs meg. Tudatlanok, naívak és balfaszok voltunk, de mégis volt valami, ami már nincs meg….

 

Hardcore isn't dead
But my favorite time is gone
Relive those days with the ones I love
Hope that better times will come along

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://matyipotter.blog.hu/api/trackback/id/tr82589877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.