HTML

P.M.

beszámolók, lemezismertetők, sztorik, balhék, punk, hardcore

Friss topikok

years are passing...

2009.04.13. 23:10 P.M.

Már többször is említettem, hogy az idő az egyik legszemetebb fizikai fogalom. Minél többet töltünk el valahol, valakivel vagy valamiben, annál inkább kiismerjük és ragaszkodunk hozzá. Nekem az egész punk ilyen. Mennyivel jobb volt 16-nak és naivnak lenni. Amikor 2000 augusztusában ott álltam a Sziget bejáratánál életem első igazi punkkoncertje délutánján és odalépett hozzám egy Toten hosen polós srác. Rajtam Dead kennedys poló, gondoltam haverkodni akar, mert mindketten punkok vagyunk, unity, friendship. Persze csak le akart, húzni, mert a belépőre gyűjtögetett. Nem tudtam az egészet mire vélni, aztán ahogy beléptem Közép Európa legnépszerűbb fesztiváljára egyre jobban rájöttem, hogy attól, hogy valaki punk nem biztos, hogy jófej. Azért jólesett valahova tartozni, még ha egyedül voltam is. Valahol a fák alatt találtam egy kis színpadot, ahol fellépett a Barackca meg a HT is, aztán pár órával később a BR kaliforniából, ott álltam az első sorban végig és fogtam a korlátot, aminek folyamatosan nyomott neki a tömeg. Akkor már tudtam, hogy vannak olyan punkok aki hardcore-osok, akik nem csak gyűlölködnek, hanem rendbe akarják tenni az életüket, de 15 évesen, amikor az embernek a szülei elvállnak nem igazán ez foglalkoztatja. Utána sorra jártam a koncerteket, meg már jóval előtte is gyűjtöttem a zenét, 10 éve még nem volt ilyen egyszerű mint most. Akkor két hónapig tartott annyi zenét szerezni, mint amennyit a mai nap folyamán letöltöttem. Emlékszem mennyire örültem, amikor a haverom vett egy eredeti Rancid kazettát és át tudtam másolni. Akkoriban nem azért vett az ember cd-t vagy kazit, hogy meglegyen a gyűjteményben, hanem hogy tudja hallgatni. Azért is király a bakelit, mert azt nem adjuk kölcsön és így nem tűnik el. Azért kurvára örültem volna, ha lett volna egy olyan idősebb pozi haverom, mint amilyen most én vagyok, aki tud zenét mutatni a gimis kölyköknek és hazaviszi őket kocsival koncert után, hogy ne kelljen az első vonatra várniuk. Persze a koncert utáni hajnali csövezésnek is megvolt a varázsa, pedig cro-mags-t sem hallgattam akkoriban még. Volt két punkzenekar az egész régióban, meg egy kisebb baráti társaság, akik együtt lógtak. Azért nem voltak rosszak az olyan házibulik, amikor nyaralók lettek szétverve, vagy a spontán koncertek, alkoholista Gyuri kertjében a szárszói főtéren főszezonban, néha pedig még a helyi rock-klubba is beengedtek minket öreg rockereket riogatni. Aztán gimis korom utolsó évére letisztult a kép és kicsit megnyugodtam, akkorra már a sörön kívül sem tudtam más alkoholt meginni. Az egészben ami tragédia, hogy mi lett azokkal a zenekarokkal, amikért akkoriban oda voltam és mi lett azokkal az arcokkal, akikkel együtt lógtam. Igazából sem azok az emberek, sem az Anti-flag nem hiányzik már, de mégis így évekkel később sem hagy nyugodni a gondolat, vajon becsaptak, vagy én voltam naív? Az első zenekar akiben először igazán csalódtam tényleg az A-F volt. Nagyon jó arcnak hittem magam, mert olvastam róluk az egyik Nyálkahártya fanzin-ben, majd az egyik fővárosi haveromtól tudtam szerezni és úgy éreztem, hogy Solej-al mi vagyunk a legkirályabb arcok a fonyódi Mátyás Király gimnáziumban és örültem, hogy megoszthatom ezt a zenekart vele. 18 évesen mégis király dolognak tűnik, ha egy zenekar anti-kapitalista nézeteket vall és egy szakadt buszban turnézik és még az amerikai zászlót is megfordítják. Aztán remegő kézzel indítottam a letöltés gombot az egéren, amikor kijött a Terror state lemezük. De ez a bejegyzés még véletlenül sem az A-F-ről szól.

Azért asszem az idő egyetlen pozitív oldala, hogy az évek elteltével, azért most már kezdem kapizsgálni, hogy igazán mi kell ahhoz hogy egy zene jó legyen, de nincs semmi konkrét recept. A haverom által készített szójapörkölt is jobban ízlik, mint amit én csinálok, pedig én adtam neki a receptet, mert valamit mégis máshogy csinál. Imádok főzni a zenekaroknak és imádom fellépőként a koncertszervező-, vagy az anyukája által készített kaját enni fellépés előtt, ennek úgy megvan a varázsa. A lényeg, hogy ne legyen tudni, hogy pontosan milyen, csak egy irány legyen meg. Az utóbbi két napban volt szerencsém látni két zenekart, amiket régen szerettem, de az egyiken túlnőttem, míg a másik túlnőtt rajtam. 2000-ben imádtam a Macsknadrágot a fonyódi áruházban rendeltem meg a cd-jüket. 2001-ben a siófoki koncertjükön hülyére ütöttük egymást a haverommal és élveztük. Most 8 évvel később újra jöttek Siófokra én meg ott voltam megint, akkor is húsvét előtt volt. A tragédia az egészben, hogy harmad annyian voltak most, mint akkor és a zenekaron rajtam és szervező srácon kívül nem volt ember, aki mindkettőn ott lett volna. Pedig akkor a központtól 4 kilométerre volt a buli, most meg a belvárosban. Ami tragédiát éreztem, hogy a zenekarra senki nem kíváncsi, annyira én sem voltam, az, de azért király volt hallani a 98-as demós számokat. Az új számok már nem tudnak megfogni, mivel már nem 16 vagyok, csak nekem furcsa, hogy a zenekar tagok 30 fölött még mindig azok. Kicsit sajnáltam a zenekart, hogy a város nem termelte ki azt a maréknyi 16 évest, mint mi voltunk 8 éve. Tegnap volt szerencsém látni a Bécsben a Comeback kid-et, de talán jobb lett volna, ha nem látom, így az maradt volna meg, amit a kék yuk-ban láttam belőlük a Champion előtt. Pontosan az történt, ami megöli a punkot. A kiszámíthatóság. Minden városban ekkora koncertteremnek kialakított csarnokban játszanak, ahol a helyi gimnáziumok császárai ugrálnak bénábbnál bénábban a tömegbe, hogy majd bulletin-t küldhessenek magukról a myspace-en, meg hogy a húsvéti ünnepek után legyen mivel menőzni a suliban. „Láttad milyet ugrottam?” És persze mindezt a helyszínen vásárolt zenekar polójával. Mindenhol ugyanolyan színpad, a gitáros ugyanúgy rárakja a lábát a monitor ládára és úgy csinál, mintha élvezné, de engem nem tud becsapni, itt már nincs mit élvezni, ha minden nap ugyanaz, amikor ugyanolyan hotelszobában alszanak minden buli után. Hát nem volt csodálatos, amikor a 5 éve a bulijuk alatt Jim Hesketh páros lábbal fejberúgta a kék yuk kidobóját? Ilyenek már nincsenek a bulijaikon, csak a kidobók lökik le a hülyegyerekeket kedvesen, amikor már túl sokan vannak a színpadon. Szerintetek érdekelne valakit a Punk a platón, ha Rollins minden egyes napra azt írta volna, hogy nagy csarnok, 1000 ember, törölköző az öltözőben? Én csak álltam és úgy éreztem kívülálló vagyok. Nekem ez az egész nem erről szól. Nekem ez az egész arról szól, amikor a házunkban alszanak 30an, akik 3 féle nyelvet beszélnek, amikor magam írom a zenekarom cd-t és egyesével rakom tokba, amikor ott fekszem a Filter padlóján az Attitude énekesétől elvett mikrofonnal vérző szájjal és még rajtam fekszik 10 ember és nem érzek fájdalmat. Ahogy egyre telik az idő, a jó zenekarok vagy becsapnak, vagy feloszlanak, újakkal meg nem szívesen ismerkedek. Inkább olyanokkal, amik nem léteznek, bennük már nem lehet csalódni. ( na jó ez nem igaz, mert a reunion-ok kora mindenre képes). Talán emiatt van kevés embert, akit igazán szeretek, de értük képes lennék bármire. Praktikus ez így kevés irányba kell összpontosítani, kevesebb helyről jöhet kudarc. Egy koszos pincénél úgysincs királyabb hely egy koncertre. És különben is 20 ember sokkal inkább tud csodát csinálni mint 1000. És tegyünk meg mindent azokért a dolgokért, amik még megvannak nekünk, csodálatosak és még nem vertek át. És tényleg szeressük, legyen az egy barát, egy focicsapat, egy zenekar, vagy ha nagyon szerencsések vagyunk, akkor egy lány. Én az Attitude-nél helyt álltam, pedig teljesen jelentéktelen zenekar. De én is egy jelentéktelen ember vagyok, a menő srácoknak pedig meghagyom a CBK-t.  

 

 

 

 

 

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://matyipotter.blog.hu/api/trackback/id/tr551063357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

neverlivetosee · http://klur.blog.hu 2009.04.14. 00:26:59

Azért ez az Attitude zeneileg elég semmilyen. Bár még így is mérföldekkel jobb, mint a CBK.

neverlivetosee · http://klur.blog.hu 2009.04.17. 15:09:09

De amúgy örülök, hogy újra írsz blogot, valamikor akartam is mondani, hogy miért nem írod, erre tessék. Ni.

neverlivetosee · http://klur.blog.hu 2009.04.17. 15:09:47

Ja és tudom, a perzinem uncsi, de pénzt én SOHA nem adok vissza! Kárótoljon a limitált kiadás, haha.

Chicken Joe · http://stillnothingmovesyou.blog.hu 2009.04.18. 02:37:55

ma pont a CBK pólómban rohangásztam. és kíváncsi leszek majd a pesti bulijukra nyáron, de valószínűleg csalódás lesz... főleg, hogy Have Heart-tal nyomják, és olyan pólója tényleg mindenkinek van...