HTML

P.M.

beszámolók, lemezismertetők, sztorik, balhék, punk, hardcore

Friss topikok

auf wiedersehen

2009.04.29. 19:14 P.M.

Holnap egy újabb zenekarral leszünk szegényebbek. Valahogy nekem mindig kimaradtak a last show-ok az életemből,
kivéve talán a Hátsó szándékot. A külföldi zenekarok sorra tünnek el, itthon meg nem igazán volt az elmúlt években
olyan banda, aki igazán hiányozna. Azért a SAY hiányozni fog. Ott voltam az első koncertjeiktől kezdve nagyon sokon, talán a Hold x true
mellett ők az a zenekar, akiket a legtöbbször láttam valaha. Vicc az egészben, hogy egy all star csapatnak összerakta az alapító gitáros, majd
megválltak tőle és minden a feje tetejére állt. Én az első demót is szeretem, de az tényleg csak egy fasza, dallamos hardcore-punk lemez volt, míg az utána lévő anyagok pedig tökéletesek, mint a zenekar hozzáállása is. Ami tetszett az egészben, a mindenbe beleszarás. Csak az előadás legyen kemény, semmi más nem számított.
Nekem ez a zenekar tényleg sokat jelent. Valahogy sosem értettem, hogy a hazai zenekarokat miért nem becsüljük meg eléggé, mégis csak a miénk és emiatt lehetnénk egy kicsit elfogultabbak velük szemben,de sajnos a magyar mentalitás a punk/hc-ba is beférkőzött, így  a hazai zenekarokat nem nézzük meg, ciki hordani a polójukat és ha van egy tag, akivel személyes ellentétünk volt valaha az életben, akkor utáljuk az egész körüket....
Az elmúlt öt évben voltam boldog és kevésbé boldog, de ha Say koncerten voltam, az mindig jó volt. Tudtam, ha lemegyek bárhova hétköznap vagy hétvégé, Budapest vagy vidék és ők lesznek, akkor minden jó lesz. Ez kicsit hiányozni fog. Emlékszem mennyire örültem, amikor a 2007 szeptemberi cover fest-en felismertem majdnem az összes feldolgozásukat. Jópár bulin sikerült valamivel előállni, amire nem számítottunk, egy ruhadarab, egy feldolgozás, néha elég voltegy kis konfetti is. Nem akarom tovább fényezni őket, mivel a legtöbb bulijuk is robbant, így valószinűleg a holnapi nap is robbanni fog, remélhetőleg rohadt nagyot, ami után egy kicsit szomorúak és talán egy kicsit vidámabbak is leszünk. Egy jó zenekart legalább olyan rossz elveszíteni, mint egy barátot, nekem meg akinek kevés barátja van ez még rosszabb...
Talán utánuk a Brutal knights nem hagy majd minket szomorkodni. A zenéjük nagyon jó és a képeket is amiket láttam, azok is meggyőzőek. Ahogy egy igazi punkzenekarnak kell kinéznie. Leharcolt farmer, tornacipő, poló, kockás ing és még az enyémnél is bénább haj. Kezdem azt hinni, hogy ahhoz hogy valaki tényleg punk legyen, kell valami, ami tényleg dühíti. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég ha az akivel akarunk, nem akar összejönni velünk. De azért arra tényleg kíváncsi lennék, hogy magunknak rendezzük a dolgainkat, vagy a sors rendez minket. Mert azért nem mindegy, hogy azért lesz valaki dühös, mert nem tud beiileszkedni, vagy pedig azért nem illeszkedünk be, hogy legyen okunk dühösnek lenni. Engem sok minden frusztrál, akit nem frusztrál semmi, az vagy nagyon szerencsés vagy hazudik. Idegeskedni meg legalább annyira szar, mint beletörődni.
De amikor a kosarasnadrágban karatézás a hardcore, akkor mindig jó egy olyan buli, ami jobban hasonlít egy 80as évekből levett videóra,mint egy NBA meccsre.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://matyipotter.blog.hu/api/trackback/id/tr811094194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.