HTML

P.M.

beszámolók, lemezismertetők, sztorik, balhék, punk, hardcore

Friss topikok

A helyzet kilátástalan

2012.05.14. 12:27 P.M.

Mostanában még a kevésnél is kevesebbszer jelentkezek itt. Az egyik oka a közönyön kívül, hogy a kedves kishúgom a tudtomon kívül csinált nekem tumblr oldalt és most már oda posztolom, ha eszembe jut valami. Be kell látni sokkal egyszerűbb egy képet vagy egy videót kiposztolni másfél mondattal, mint ide irni fél oldalt, úgy hogy még értelme is legyen a dolognak, ne adj isten legyen benne koncepció. Ami általában nem jön össze, de azért úgy érzem, néha egy kicsit mégis, talán. Talán nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy ösztönből jöjjön, őszintén, ahogy érezzük. Először ellene voltam a tumblr-nak, de aztán beláttam, egyszerűbb így blogolni és könnyebb lekövetni azt, akit érdekesnek találok.

A helyzet viszont szarabb, mint valaha volt. Az emberek mondjuk egyre kevésbé fagynak meg a nyárnak köszönhetően, de sajnos egyre többen kerülnek ki, itthon meg a házfoglalás lehetetlen, miközben vitéz nemtommilyen Horthy Miklósról tereket neveznek el és sorra adják át a szobrait. Annyira nem vagyok történész, hogy egyértelműen megítéljem történelmi kilétét, de én úgy gondolom, hogyha igazak is voltak a zsidó mentései a háború végén, azt kizárólag azért tette, hogy megússza a kötelet. De mindegy volt flottavezérünk nem ér többet két mondatnál, nemhogy tereket nevezzünk át róla, meg szobrokat készítsünk róla, amit talán jobb is, hogy nem tudunk, hogy mennyibe kerülnek, miközben egyre több embernek nincs hol laknia és nincs mit ennie. A végrehajtóhatalom pedig már a szerveződéskor leleplezi ha egy házfoglalás készülődne a magántulajdon védelmének a nevében mindenkit leigazoltat. Igen, a mostani idők egyre inkább emlékeztetnek a 900-as évek legrosszabb korszakaira. Fejjel megy mindenki a falnak, legyen szó bármiről. Elkövettem azt a hibát, hogy elolvastam jó néhány kommentet házfoglalásokról és sajnos a helyzetnél csak a magyar társadalom szociális érzékenységének a béka segge alatti szint az elkeserítőbb. Egyedül a magántulajdon védelménél érzem, azt, hogy érzéknyek lennének az emberek, amikor üresen álló épületbe akarnak beköltözni olyan emberek, akik az utcán fagynának meg. Egyből előjön az, hogy jól rúgjunk bele egyet, habár senkinek nem lesz jobb, de legalább egy kicsit többnek érezhetjük ilyenkor magunkat. Mint az a Bkv ellenőr, aki lerakja szó nélkül a hajléktalant a buszról, aki épp a melegedőbe tart a szakadó hóban, azt gondolva, hogy ezzel megoldja a problémát. Mit ér el vele? Szerencsétlen embernek kell várnia 10 percet a következő buszra a hidegben és ugyanúgy elmegy a következővel, tehát nem ér el vele semmit. De legalább itt valakinek érezhette magát, megvolt a napi belerúgok valakibe egyet, aki gyengébb nála, tehát nem ellenfél. Sajnos az ilyen emberek beférkőztek a színterünkbe is, elítélik a nyugat európái foglaltházakat, mert illegálisan lettek birtokba véve, de azért nagyon szívesen ott alszanak és reggeliznek, mert nem kell érte fizetni. Néha úgy érzem, hogy az egész társadalom nem érdemel többet, mint ami van. Van pár klassz kezdeményezés, de úgy érzem, hogy ez minden elég gyerekcipőben jár, meg nagy a széthúzás is. Azért punknak lenni még mindig klassz 2012-ben is, nem oldunk meg semmit, de legalább magunk között nagyszerűen elvagyunk. Még inkább a próbatermi bulikban látok jövőt, ahova semmi külsős tényező nem férkőzhet, csakis kizárólag magunk között vagyunk. Ha a turnézásra gondolok, akkor is jobban hiányzik a foglaltházak a vegan moslék kinézetű, de mégis finom kajáival, csótányos matracaival összefirkált falaival a vendégszobában, mint a youth centerek steril hangosítása és környezete. Azért mondjuk nem rossz pár naponta egy olyan hely, ahol lehet fürdeni meleg vízben, de egyáltalán nem létszükséglet. Az egyik legjobb élmény volt eddig idén a Lömbihead-al és a Romániával lemenni Egerbe meg Debrecenbe. A nagyszüleimnél aludtunk Füzesabonyban, akik a koruk ellenére is annyira jó fejek, hogy a legnagyobb szeretettel fogadtak engem és a legproblematikusabb barátaimat is. A Lömbihead-ért pedig a legnagyobb kár, mert az egyik legklasszabb magyar zenekar volt a 2010-es évek után. Nem is tudom, hogy ez szépség vagy tragédia, hogy nem hagytak sok maradandót maguk mögött. Illetve rosszul fogalmazok, mert klassz mind a két anyaguk,  de a búcsúkoncertjük és együtt töltött pár nap 100szor veri a hanganyagaikat. Egy zenekar, akik tudták, mit akarnak és az egész ösztönből jött. A mai napig a hideg futkos a hátamon, ha visszahallgatom youtube-on az atombombát. Ők nem akartak megfelelni senkinek és semminek, csak ösztönből összegyúrták és nagyszerűen előadták a dalaikat, amiket nem másoltak, csak a legjobb hatásaik voltak érzékelhetőek benne. Nagy kár értük. Meg Modoros Laci bulijai is legalább ennyire fognak hiányozni, a No problem koncert összefoglalt mindent, amit az elmúlt pár évben tőled kapott Lacikám a kicsiny kis színterünk. Az út el van kezdve, nekünk csak folytatni kell. Én meg jövőt csakis a legkisebb klubokban és próbatermekben, pókhálós alaksorokban, tanyákban látok. Ennek mondjuk ellentmond, hogy fellépünk Rockmaratonon, de legalább megnézhetjük ingyen az Akelát, meg a No omega se lesz rossz.

Csináltam három mix-tape-t az elmúlt 3 hétben, akit érdekel, az elérhet itt belőle kettőt.

http://matyipotter.tumblr.com/post/22661256744/egesz-portland-kiveve-a-crusty-kat-de-talan-meg

http://matyipotter.tumblr.com/post/22465193474/modoros-lacinak-igertem-egy-ocsihardcore

 

Aki meg naprakészen kíváncsi a faszságaimra, annak üzenem, hogy nem tüntem el, lehet követni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://matyipotter.blog.hu/api/trackback/id/tr694507713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.