HTML

P.M.

beszámolók, lemezismertetők, sztorik, balhék, punk, hardcore

Friss topikok

Negativ mental attitude, vagy tényleg nincsenek mostanában jó koncertek?

2008.06.20. 10:26 P.M.

Lehet hogy mostanában nagyon pozi vagyok, de nem értem, hogy az emberek olyan jelentéktelen dolgon tudnak kiakadni, amit én észre sem veszek. Most komolyan, olyan reakciót látok az emberektől mintha meghalt volna valami hozzátartozójuk olyan jelentéktelen dolgoktól, hogy nem eszi meg a 10 Ft-ost a kávéautomata, késik a vonat 10 percet, vagy át kell szállni villamospótló buszra az oktogonnál. Vagy csak annyi a gondom, hogy ezek már fel sem tűnnek. Mondjuk szerintem ez pont fordítva szokott lenni és akkor borulunkk ki mindentől apróságtól, amikor valami komoly gond és nem tudnak szembenézni vele. Ez pusztán pszichológia. Úgyhogy ez az érv se jó, akkor talán vagy nagyon jó a tűrőképességem, vagy sok youth of today-t, 7 seconds-t és egyéb pozi zenét hallgattam. Mielőtt a feje tetejére állna a világ, jól le is húzom az elmúlt pár hét koncertjeit, amire emlékszem, úgyhogy aki negi fasznak ismert ne kelljen csalódnia bennem. Azt vettem észre, hogy egyre több olyan koncertre lemegyek, ami igazából nem is érdekel. És 5böl 4szer be is jön, hogy úgy is szar lesz. Nem így volt június elején az Anchor, Kingdom buli. Előtte belehallgattam myspace-n mindkettőbe.  Az Anchor egy sima közepes volt, gondoltam, mivel úgyis pesten vagyok és úgysincs azon a délután jobb dolgom, ezért belehallgatok, amíg a Kingdom-ot egy számnál tovább nem bírtam hallgatni és elkönyveltem szemét előítéletes módon, hogy tuti nagyon rossz lesz. A koncert egészen máshogy alakult. Elég szimpi helynek tűnt a hajónak a tetőterasza így délután kicsit fújt a szél, de legalább nem volt meleg. Igen, valahogy egyre kevésbé bírom a kánikulát, amíg 5 éve nem érdekelt, most már június elején rosszul vagyok a melegtől. Vagy a tűrőképességem rosszabbodik évről évre, vagy tényleg globális felmelegedés van. Az Anchor a várt közepesnél is unalmasabb volt. Viszont a Kingdom-ban eléggé csalódtam még hozzá kellemesen. Eleve ők egy gitárral feszesebben szóltak, mint a norvégok kettővel, ráadásul az In my eyes-al kezdtek, ami miatt lehet, hogy elfogult voltam a koncert végéig. Volt egy Reagen youth feldolgozás is, ami után azt mondtam, hogy tökéletes. Persze a vége felé eljátszottak egy Hatebreed is, hogy ne legyen minden olyan szuper. Sokan mondják, hogy a korai Hatebreed mennyire jó volt meg alap. Ne haragudjatok, de azok után, ami ma ez a zenekar, nem tudok esélyt sem adni a régi dolgaiknak. Mikor bemondta az énekes lány, hogy mi következik, akkor azt hittem először csak viccel. De mindegy, összességében jó volt a Kingdom, pedig nagyon előítéletes voltam velük. Mostanában kicsit falra mászok a PC dolgoktól, de valahol legbelül mégis respektálom, ha valaki nagyobb hülye mint én vagyok. Ők meg aztán komolyan gondolják, ahogy nézegettem. Az államokban étolajas kocsival turnéznak.

A foci Eb eléggé betett a Kuplungba szervezett koncerteknek, ami egyébként szerintem jelenleg a legjobb hely, az Eb pedig nagyon rossz, mert nincsenek kint az angolok. Mondjuk a késői kezdés sosem zavart, mert másnap sose időre mentem, sokkal jobban zavartak az unalmas koncertek. De mindig találkozom ismerősökkel, akikkel jó lógni. Az End of year még nem is volt olyan rossz, de nagyon unottan játszottak ráadásul nagyon rondák voltak a tagok. De legalább volt SAW aznap este, akik egyre jobbak, ráadásul Lacit és Rady-t régóta ismerem és tőlük tényleg hiteles ez a zene. A tegnapi volt a legnagyobb büntetés, de legalább a németek kiejtették a portugálokat. Erről asszem már írtam, hogy ha egy zenekar a tengerentúlról jön, akkor egyből hanyatt kell esni, amíg ha itthon játszana valaki pont ilyen zenét akkor a haverjaikon kívül senki nem lenne rájuk kíváncsi, ők is csak azért, hogy felírják őket a vendéglistára. Lassan kezdem azt hinni, hogy olyanok vagyunk mint a Tv, mindegy, mi csak divatos zene legyen a tengerentúlról és egyből kajáljuk is. Ráadásul a Signs of hope tagjai még fel sem tudtak normálisan öltözni, először azt hittem, hogy valami béna litván crustpunk zenekar fog játszani. Ha semmitmondó tucatzene, akkor a színpadkép is az lehetett volna. Ráadásul szemét kirekesztő vagyok, mert lenézem az új arcokat, akiket normális bulin sosem látok, csak ilyen szarokon. Mindegy kár is erre vesztegetni a szót. Akinek van egy kis ízlése, az úgyis tud szelektálni szar és szarabb között, akinek meg nincs, azt úgyis megetetik bármivel.

A hétvégén viszont volt One and the same, ami mindig jó. Sok ismerős van és vannak jó zenekarok is. És igen a Say és a Hxt még mindig kurva jó.

Most már csak pár kérdésem maradt.

Miért jó, hogy kezd menő lenni old school bulikon a mosh után a  tough guy faszság is?

A Uniform choice –t tényleg többen ismerik, mint a Tizesdes meg a többieket? Legalábbis a közönség reakciója alapján ezt vettem észre.

Tényleg ekkora gond, hogy 40 fok van és nincs légkondi?

Miért nem lehet Magyarországon Vans authentic-ot kapni?

A Krisnások hordhatnak bőrcipőt?

3 komment

Punk a platón, Black flag, osztálytalálkozó, nácik

2008.06.01. 23:03 P.M.

Csütörtök este a punkportal fórumát böngészve, azon akadt meg a szemem, hogy  megjelent Henry Rollins könyve magyarul. Már régóta vártam, tudtam, hogy másnap az első dolgom az lesz, hogy beszerzem, meg így legalább a hazafelé a vonatútat sem fogom végig unatkozni. Még a borsos ára és a béna címe sem tudott elriasztani, ez olyan, könyv, hogy nem hiányozhat és azonnal kell. Szomorú dolog, hogy nagyon keveset olvasok, ez valahogy mindig is kimaradt az életemből. Az a kevés olvasás is kimerül az index-en pár webzinen, fanzinen, meg pár zenei témájú könyvön. Azt, hogy néha könyvből tanulok, azt nem írom ebbe a kategóriába. Könyvet sem tudom, hogy mikor vettem utoljára, bár már volt, olyan hogy ajánlottak vagy kölcsönkaptam és tetszett. Mindegy, emiatt kicsit szégyellem magam, mert olvasni hasznos és király dolog, meg nálunk a családban mindenki rohadt sokat olvas, de hát ez van. A lényeg, hogy tegnap óta kicsit a hatása alatt vagyok, vagy nem is tudom. Becsülendő dolog, hogy ott hagyott tényleg egy biztos állást a zenekar miatt. Napról napra túlélt, nem volt mit enni, fagyoskodott, rendőri basztatások, szar koncertszervezők, lerobbant buszok. Igen, akkor talán keményebb volt punknak lenni. Igazából ez egy napló, ami a turnékon keresztül leírja a Black Flag történetét. Még nem értem a végére, valahol ’84 nyarán tartok. Tele van képpel, plakátokkal és a lényeg, hogy őszintének tűnik. Vagy legalábbis én beveszek mindent, amit ez az ember leír. Elég nagy közhely, de van benne igazság, hogy ma már kiszámítható lett a punk és biztonságos. Már le se szarnak, ha tarajad van, meg ahogy öregszünk rájövünk, hogy ezek felesleges dolgok. Kicsit magamba is fordultam a vonaton, csak a magyarázatra nem jöttem rá, hogy mi miatt. Olvastam a könyvet, meg egy fél órára átmentem egy másik kocsiba két volt osztálytársamhoz. Az egyikőjük hamarosan diplomázik, a másik pedig már gyakorlatot is tart a műegyetemen. A tanulmányaikban tökéletesen elértek mindent, de látszik rajtuk, hogy ezen kívül egy kudarc az életük. Először örültem nekik, de aztán nemtom, eléggé lehúztak. Egy hónap múlva osztálytalálkozó, de emiatt találkozás miatt kicsit elment tőle a kedvem, pedig lelkes voltam. Igazából sosem értettek meg engem, de jó pár emberrel jól el voltam és középiskolába jobban szerettem járni, mint egyetemre. Na mindegy a lényeg, hogy ennek a két embernek a 20 perces beszélgetés alatt semmiről nem volt jó véleménye. Persze én is frusztrált vagyok, de nem tudom miért kell egy hozzám közel álló embert csak azért lehúzni, mert ugyanazt a szakot végzi mint ő, csak nem a Műegyetemen, hanem Pécsen. És látszott rajtuk, hogy engem is lenéznek, de ezek a dolgok igazából már réges-rég nem érdekelnek. Jó, hogy kiegyenlítsem a számlát én is lenézem, őket, mert nem látták az Insted-et, nincs Bad brains lemezük és sosem aludtak a házukban 30-an egy koncert után, amit egyébként sem engedne meg az anyukájuk. Nem tudom mit fog hozni az osztálytalálkozó, de kicsit félek, hogy igazából nem fogunk tudni miről beszélni, páran biztos le fognak döbbeni, hogy nem fogom hülyére inni magam mint régen, mindenki a diplomáját, vagy a házassági-, gyerekének a születési anyakönyvi kivonatát fogja lebegtetni. Én meg mit csináljak, vigyek be pár cd-t, meg fanzine-t, amiben rajta, vagy benne vagyok? Na mindegy a lényeg, hogy nem is tudom, de valami eléggé lehúzta a kedvem, amire nem találok magyarázatot. Vagy a két volt osztálytárs, vagy Rollins helyzete, vagy talán az, hogy én sosem fogok olyan időket, dolgokat megélni, amit ő. Na jó egyszer még remélem összejön a régi álmom, hogy amikor nincs itthon senki, koncertet csinálok az alagsorunkban. Ezt a könyvet pedig mindenkinek el kell olvasni, akinek bármi köze is van a punkhoz. Most a nyelvi akadály sem lehet mentség.

Péntek este Lellére mentem koncertre, egyik kedves barátom szervezte és kisegítettem pár cuccal, meg alap, hogy elmegyek, pedig annyira nem érdekelt egy zenekar sem. Egy kocsmában volt, ahol a bejárati ajtótól 5 méterre volt a sarokban a zenekar.  Lehet, hogy csak a délután elkezdett könyv hatása, de pont olyan elbaszott hely, amilyeneken a régi zenekarok játszottak, ráadásul nagyon szarul szólt a cucc is. Aztán lejött pár nácinak nevezett seggfej. Próbálta nekik azt mondani a jegyszedő lány, hogy zártkörű, de azon kívül, hogy belépő nélkül jöttek be semmit nem ért el. Ahhoz is béna volt, hogy beszedje tőlük az 500 Forintot.. Most tudom, hogy a következő sorok miatt páran rohadt nagyot fognak csalódni bennem, de akkor is vállalom, hogy ez a véleményem. Itt van pár identitászavaros hülyegyerek, nekem az egészre annyi volt a reakcióm, hogy elkezdtem röhögni. Most szerintetek komolyan lehet venni egy olyan 19 éves gyereket, akinek az van a fejére tetoválva, hogy „Irány a győzelem”, a pólóján „drink, fuck, fight” felirat, a kézfején meg egy gagyi horogkeresztre hasonlító minta? A többiek is hasonlóan néztek ki. Lehet hogy bennem van a hiba, de én ezeket nem tudom komolyan venni. És náluk csak a béna antifásokat tartom gázabbnak. Király dolog a balhé, de akkor tényleg legyen balhé. Akinek verekedni van kedve, annak akkor egy jó ok, hogy fejbe bassza őket. De viszont a legbénább, ami itt is történt, hogy 50 kilós skinhead lányok pofáztak, hogy zártkörű a buli, de semmi több. A bénaság akkor hágott a tetőfokára, amikor az első két zenekar között valami „antifa hulligán” szövegű béna olasz oi szám szólalt meg, hogy ezzel jól megmutatjuk nekik. Jogos, hogy nincs helyük egy ilyen bulin, de akkor találjunk már rá értelmes megoldást. Vagy legyen, bunyó vagy ne legyen semmi, de azzal, hogy csak pofázunk, meg páran úgy döntenek, hogy hazamennek és a szervező srácot hibáztatják azzal nekik segítünk. Szerintem jó megoldás lenne ilyen esetben, ha szarba se nézzük őket. Egy provokátornak az a legmegalázóbb, ha meg se hallják. De amíg hazamegyünk és egymásra mutogatunk, addig csak őket erősítjük, mivel azért jöttek, hogy elbasszák a bulinkat. És a második zenekar után el is mentek, mivel, senkit nem érdekelt már, hogy itt vannak. Tehát a lényeg, bunyó vagy közöny. És higgyétek el, mégsem olyan kemény az élet, ha a legnagyobb gondunk pár fogyatékos. Sokkal keményebb lehetett 81 telén amerikaiként Angliában turnézni. És most hogy még jobban csalódjatok bennem, a Punk a platón is azt erősíti meg bennem, hogy az angol punk nagy része (tisztelet a kivételnek, mert ott is voltak rohadt jó dolgok) cirkusz volt.

2 komment

back in '94 when the Fradi was strong i'd played soccer all day long

2008.05.22. 11:59 P.M.

Kezdjük ott, hogy 12 éves koromig nekem a foci volt a minden. Állandóan csak focizni akartam suli szünetben az udvaron, tesi órán, délután, hétvégén. Nem tagadom, ekkor még az volt az álmom, hogy profi labdarúgó leszek. Játszottam a helyi serdülő csapatban ahova csak ritka nagy parasztok jártak, de a játék szeretete miatt nem állt szándékomban abbahagyni, pedig az akkori csapattársaim közül köszönő viszonyban is csak pár emberrel vagyok, de ennél több senkivel. Negyedik osztályban állandóan verekedtünk a szünetekben, csak én voltam Fradi szurkoló az összes többi paraszt pedig Kispest szurkoló volt, mert a sport elnök fia is az volt  és ő volt a menő srác. Jó, én se magamtól lettem FTC drukker, apám hatása volt. De inkább az apja legyen már az emberre hatással, mint valami hülye gyerek. Meg különben is tetszett a zöld szín. Minden hétvégén néztük a bajnoki meccseket, ha Siófokra jött a csapat kimentünk megnézni.

Aztán negyedikes koromban lejött nagybátyám hozzánk én meg elcsórtam az egyik Metallica kazettáját és szép lassan megváltozott az életem. Sorra eltűntek a focis dolgok a szobámból és elkezdtek gyűlni a másolt kazetták. Sajnos vidéken Internet nélkül nem igazán lehetett jó zenékhez jutni ’94-ben. Volt pár srác, akiktől tudtam zenéket szerezni, mindent hallgattam, ami kemény volt és hangos.  Éveken keresztül rendszeresen vásároltam a Metal hammer-t, a megjelenés napján már rohantam a helyi újságárushoz kora reggel. Kb 4 éven keresztül megvolt az összes és nem találom sehol, lehet húgom elvitte papírgyűjtésre a helyi általános iskolába. Aztán a végén egyre inkább azt vettem észre, hogy ha véletlenül bekerült egy punk vagy hardcore zenekar, annak az interjúja tetszett a legjobban. Jó, nem kell túl underground zenekarokra gondolni, de még mindig több dolgot tudtam egy wizo vagy sick of it all interjúból értékelni, mint egy Hammerfall-ból. Aztán elsős koromban be is fejeztem a vásárlását, mert rájöttem, hogy az egészből semmi nem érdekel és akkor már hozzá tudtam jutni pár punk fanzine-hez..

Ez a folyamat gimis koromra odáig eljutott, hogy szinte egyáltalán nem érdekelt a foci, leszámítva, hogy jobb volt tesi órán focizni, mint futni vagy szertornázni. Na jó azért nyomattam a Fifa 2002-t és kapus is voltam a helyi iskolabajnokságban, de a zene sokkal fontosabb volt. Meccs helyett koncertekre jártam, vagy zenét hallgattam, csak a legfontosabb meccseket néztem meg, eb, vb döntőket és már tökre nem érdekelt, hogy hányadik a Fradi a magyar bajnokságban, sokkal inkább felizgatott, hogy a 2000es Szigeten lesz Bad religion. 

Már ötödikes koromban rock zenész akartam lenni, kikönyörögtem egy kelet-német gitárt és már akkor próbáltam zenélni pár haverommal, akik gyengék voltak és kihulltak, vagy még nálam is tehetségtelenebbek. Zenéltem kurva sok zenekarban, volt ahol csak a haverjaim miatt, vagy mert lehetett inni koncert után. Aztán gimis korom végére kezdtem rájönni, hogy nekem mi kell, ami valahol az első éves egyetemi évemre fejeződött be. Onnantól kezdve voltak olyan zenekaraik, amiket a mai napig vállalni tudok. Ne értse senki, nem szégyellem az előtte lévő dolgaimat, de ma már nem tudok velük azonosulni, de akkoriban pont azokra volt szükségem.

És az utóbbi két évben valahogy visszatért az életembe a football.. Egy lehetsőség folytán foci edző lettem, óvodásoknak tartok foci foglalkozást délutánonként. Először valószínűleg a kevés idővel viszonylag normális pénz szerzési lehetőség motivált, de ez már az első pillanattól kezdve megváltozott. A klub azt várja el, hogy hivatásnak tekintsem és a gyerekek is. És az elejétől megszerettem ezt az egészet és hivatásnak is tekintem. Lehet néhány gyerekben a régi önmagamat fedezem fel. Én tuti örültem volna, hogy ha 5-6 évesen ilyen foglalkozásra járhattam volna és egy olyan edzőm lett volna, mint amilyen én vagyok. De vidéken a ’90 es évek elején 9 éves korig nincs más lehetőség focizni, mint pár gyerek a suliból meg a Góliát FC.

Na mindegy, azóta újra elkezdtem nézni foci-t a tv-ben, bár kizárólag az angol bajnokságot követem figyelemmel, a magyar ilyen mélyen még sosem volt, a látványos latin focit pedig sosem szerettem. Az angol csapatok közül pedig valamiért a Chelsea amivel a legjobban tudok azonosulni, talán mert ők játsszák a legkevésbé látványos focit a világon.

Tegnap Bl döntő volt, vesztettünk tizenegyesekkel, de igazából tök jól éreztem magam, mert egy nagyon kedves lány társaságában néztem és végig izgalmas volt. És ki tudja, az én életemre való befolyása lehet sokkal jobb volt így, mintha Terry berúgja a büntetőt, de egy füstős kocsmában nézem pár kőművessel.

Na a lényeg, hogy régen a focista akartam lenni, aztán meg rockzenész. És ha úgy vesszük, akkor mindkettő teljesült, igaz teljesen másképp, mint ahogy elképzeltem annak idején. De mai fejjel ez sokkal értelmesebb és sokkal emberibb. Profi játékos helyett, 5-6 évesekkel foglalkozom, míg a stadionok, drogok és kurvák helyett dohos pincékben játszom olyan zenekarban és olyan zenekarokkal, aminek a tagjai semmivel nem többek a közönségnél. Talán majd valamelyik kölyök akit oktatok, 10-15 év múlva elér valamit, azt hiszem nagyon büszke lennék rá. A zenében pedig egy turnén kívül mindent elértem, amit akartam. Na jó a Think again-el még akarok egy olyan anyagot felvenni, ami tényleg üt.     

 

Szólj hozzá!

biztos ki lehetne valami fasza címet találni, de erre most képtelen vagyok...

2008.05.04. 22:47 P.M.

Kezdjük ott, hogy eléggé ellustultam. Az utóbbi másfél hónapban nem volt semmi különös dolog az életemben, csak a szokásos dolgok, néha még a legapróbb részletekben is megtalálom a nagy dolgokat, semmiségeknek is tudok nagyon örülni, de van, hogy kurva nagy dolgok is hidegen hagynaki. Vajas kenyeret ettem paprikával, paradicsommal, uborkával és rájöttem, hogy valami hiányzik. Igen, a hagyma. És miközben a szerény vacsorámat fogyasztottam, rájöttem, hogy drogok, pina vagy pizzafutár nélkül  simán lehet teljes értékű életet élni, de hagyma és internet nélkül lehetetlen. Lelkesen járogatok a szemináriumokra és a laborokra, csak valahogy a beadandók, jegyzőkönyvek nem készülnek el soha időben. Igen valahogy ezt a kettősséget érzem magamban valahogy mindenben. Néha cölibátust fogadok, majd lányokat bámulok. Van, hogy azt is elképzelem, hogy milyen lenne, ha a feleségem lenne és babakocsival bevásárolnánk a Tesco-ban. Valahogy zenékben is vagy jobb fajta pop-punkot vagy paraszt hardcore-t hallgatok. Az egyik zenekaromtól megváltam, vagy ő vált meg tőlem, ahogy jobban hangzik, míg a másikban énekes lettem. Koncertek sem voltak emlékezetes, na jó azért volt egy pár, amin jól éreztem magam. A Press gang például rohadt jó volt. A Cruel hand is odavágott, mondjuk nem valami forradalmit alkottak, de legalább kemény volt és arcbamászó. És mennyire fasza, amikor másnap 8ra megyek optikai laboratóriumi mérésre, de alig látok, mert valaki belenyúlt a szemembe a Cro-mags feldolgozás alatt és vérvörös. És a tök unalmas laborból hazafelé délelőtt 11kor látni a kollégium betonpályáján alszanak az előző este fellépett zenekarok tagjai, míg az énekes srác gördeszkázik, aki elmondja, hogy 9kor kirakták őket és várják a sofőrt.

Fél év után sikerült megint rávennem magam, hogy koncertet szervezzek és még nem is lett akkora anyagi áldozata, mint a korábbiakban. Hát igen most volt először és utoljára Nesze Siófokon, ami egy duplán egyszeri és megismételhetetlen dolog, talán ez a magyarázat, hogy most 20 helyett legalább 35en vettek jegyet. Hát igen sosem lesz az, mint a régi időkben Balatonbogláron , amikor bármilyen bulira lehetett számolni 100 emberrel. Akkor még fiatal és naiv voltam. Azt hittem pár éven belül Kalifornia lesz. Ehelyett leléptem és tök fasza bulikból eljutottunk oda, hogy ha egy bulit a volt zenésztársaim szerveznek, akkor rajtuk kívül (ami egyébként 19 éves koromig a minden volt nekem és most már nem több, mint egy rossz gólyabálos kisszínpados főiskolás zenekar) a Lopunk meg a pusztaszemesi autószerelő zenekara lép fel.

De legalább történnek izgalmas sztorik ha bulit csinálok, találkozok pár régi ismerőssel, akiket ritkán látok, de fontosak, fellép több zenekar, akiket szeretek vagy kevésbé szeretek mind emberileg mind zeneileg, aminek e számtalan kombinációja lehet. Király dolog kihasználva, hogy nincs itthon anyukám beengedni 15 embert a házunkba éjszakára, majd másnap lemenni a Balaton partra és rávenni valakit, hogy a vízből kisodort döglött halat dobja a horgászok közé. Vagy éjszaka bevásárolni a Tesco-ban Nyiszivel, akit nem akarnak beengedni a hosszú lépésével (amire be akarja adni, hogy bodzaszörp) a biztonságiak, majd előadást tart nekik a straight edge-ről, úgy, mintha az oldszkúúl hardcore professzora lenne. J

Másnap pedig Tapolcára kocsikázni, ahol mindig jó a  buli, fél év után újra koncertezni, új poszton, új felállással. Az előző napi móka utáni kialvatlanság miatt fáradtan hazavezetni és izgulni, hogy hazaérünk-e, talán ez is egy extrémsport.

 Ma pedig öcsém keresztelőjén voltam, biztos fontos dolog ez az ember életében, nekem is volt ilyen, de szinte semmilyen hatással nincs rám, meg nem is nagyon emlékszem.

Fáradtság, lustaság, még ahhoz is lusta vagyok, hogy képet rakjak be, vagy kiemeljem a zenekarok linkjét. Fogalmam sincs, hogy mikor jelentkezem legközelebb, nem ígérek semmit…

Addig is állítsuk meg az időt egy pillanatra és rakjuk el a tudatunkba ami fontos nekünk….

1 komment

Kire hasonlít a True colors énekese????

2008.03.18. 21:38 P.M.

Igazából semmit nem vártam a vasárnap estétől, sőt kicsit még zavart is, hogy vissza kell jönnöm Pestre hétfő reggel helyett. A szokásos Think again crew, vagy Déli part crew, vagy nem is tudom hogy hívjam, mindenestre, aki ismer, az úgyis tudja, hogy kiket takar, tehát így jöttünk fel autóval próba után. Koncert előtt még benéztünk Biatorbágyra a bevásárlóközpontba, de Kutyán kívül senki nem vett semmit, ő viszont talált olyan Air Force-t, aminek az oldalán olyan figurák vannak, mint a Side by side borítón. Lali az új fiú megtapasztalta, hogy milyen Kutyával másfél órán keresztül egy autóba zárva, de ez igazából csak annak érdekes, aki ott van, így elmesélve egyáltalán nem olyan mókás, mindenesetre előkerültek a szokásos témák, a hardcore történelem és a csöcsök és Kutya legnagyobb bánatára punk zene szólt végig, semmi metal.
Megérkezésünkkor még bénáztunk egy kicsit a parkolóhely kereséssel, meg a parkolással. Aztán leértünk a helyre, a Nesze már játszott, igazából nincs semmi bajom a zenekarral, de szerintem ide nem nagyon illettek be. Kicsit belenéztem, de inkább kint beszélgettem az előtérben. A Losing streak-et pár hónapja láttam, igazából nem sokat változott a program, csak kicsit rövidebb volt, meg nem volt ráadás szám. Most is a hosszú Cro-mags számmal fejezték be, amit nem ismerek, onnan tudom, hogy a múltkor is elárulták nekem. A közönség főleg ált, de igazából a zenekart nem zavarta, játszottak, ahogyan kell, feszesen, durván, keményen.
 A True colors-t már láttam kétszer és a buli előtt nem vártam sokat tőlük, pedig mind a kétszer fasza volt és a lemezeik is tetszenek. Mondjuk az  egyértelmű, hogy a TR a belga Youth of today, de olyan faszán adják elő, hogy nem lehet nem szeretni. A zenészek tök nyugodtan pengetnek, játszanak, ahogy kell, az énekes Packo meg elviszi egymaga az egész produkciót. Szinte nem lehet nem rá figyelni és látszik rajta, hogy beleviszi az egészbe minden dühét, semmi pózolás. Legalábbis én ezt láttam, néha olyan feje volt, hogy mindjárt lejön a színpadról és szétveri valaki fejét a mikrofonnal. A fő hatásukat le sem tagadhatnák a koncert közben is volt egy YOT feldolgozás és a ráadásnak is azzal tértek vissza. Pont amennyire nem vártam semmit az egésztől, pont annyira lepett meg, hogy mégis mennyi energia van az egészben. A nagylemezük újrakiadásából pont elhoztam az utolsó darabot, pedig a koncert előtt eszem ágán sem volt megvenni. Ja és a fő kérdés, hogy melyik film szereplőjére hasonlít a True colors énekese?????

2 komment

39 másodperc, amiben benne van minden...

2008.03.02. 22:13 P.M.

how much time do i have left?
everyday is like a bullet in the head
the pain of seeing what i've become
is more than i can stand
blink an eye, the years go by
and things change so fucking fast
nobody told me that growing up
would mean growing apart
you make friends, you lose friends
you find love, your heart breaks
you look back, and break down
so many questions -- im not finding any answers

1 komment

tavasz/balaton/orange county/bad religion

2008.02.27. 23:07 P.M.

 

Újra itt a tavasz. Legalábbis is a jelek azt mutatják, meleg van, meg érezni azt a tipikus „tavasz-illatot”.  Nem tudom, hogy pontosan mitől van és lehet, hogy ez az egész csak az én képzeletemben él, de ezt az érzést szavakkal nem tudom leírni. Talán a frissen virágzó növények és a friss levegő adja és a legkellemesebb, ha kora reggeli vagy az esti órákban megcsap mellette a friss, langyos tavaszi szellő. És ilyenkor mindig eszembe jut valami kellemes emlék, amikor ezt éreztem és hozzápárosult valami, ami már nincs.  Nincs semmilyen évszak, ami hasonló érzést váltana ki belőlem.  És az utóbbi reggeleken és estéken valahogy pont ezt érzem. Hallgathatnám  az új Homefront vagy Black Friday’29 albumokat de valahogy mégis csak a Living in a darkness és az Adolescents: s/t mellett döntök. És azon gondolkodom, hogy mennyire jó lenne, ha a Balaton déli partja csak egy kis időre is, mondjuk csak nyárra,  és csak nagyon kicsiben, de olyan lenne, mint Orange County volt annak idején. Bringáznánk, gördeszkáznánk, vagy ha van egy kis hullám, akkor szörföznénk, már aki tudja valamelyiket, úgyis, aki víz mellett lakik az tud a legkevésbé úszni. Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem hogy bénábbnál bénább hajunk lenne, amit sosem fésülünk és mocskos lenne az edzőcipőnk. Kockás inget és fehér pólót hordanánk, a bátrak pedig bandanát is fel mernének rakni. És ha fellépne a siófoki Art rock cafe-ban a Clorox girls, az osztrák Determination vagy a Something against you, akkor lennénk 15én, akik tényleg ezek miatt megy le és nem azért, hogy hangos zene mellet igya meg a sörét, amit bárhol máshol is el tudna fogyasztani. És ha a Késő bánat belekezdene a Bloodstains első három akkordjába, akkor az Agent orange jutna az eszünkbe és még véletlenül sem az Eta. És persze tavasz van és én itt panaszkodom, amikor eljutottunk odáig, hogy szinte havi szinten jönnek hozzánk olyan zenekarok, amiért még pár éve Bécsbe kellett kijárnunk. Ha újra 16 lennék, ez lenne az aranykor. Vagy csak annyira béna vagyok, hogy még 16 éves sem tudok lenni jó időben. A harmadik lehetőség, hogy nekem semmi nem jó, ami épp van. Életem első punk koncertje 2000ben Bad religion volt a Szigeten, 15 évesen. Akkor még nem tudtam, hogy igazából nem a zenekar a fontos, hanem akik alkotják. Az tagadhatatlan, hogy például a No control vagy a Suffer zseniális albumok voltak, de az is, hogy Greg Hetson és Brian Baker sokkal jelentősebb zenekarokban játszott. Azon vitatkozhatunk, hogy a BR mennyire erős, hiteles, biztonságos, meg eladták magukat, de persze az is vita lehet, hogy mi a kevésbé ciki 20 évig folyamatosan csinálni, néhány kiváló lemez után pedig beállni a sorba és hozni néhány átlagos, kiszámítható lemezt vagy pedig a csúcson abbahagyni és 20 év után újra összeállni pár koncert erejéig. Azt hiszem ezt a legszerencsétlenebbül az Agnostic front-nak sikerült, akik ötvözték a kettőt és az újraalakulás után szarabbnál szarabb lemezeket hoznak ki és az aktuális trendeket követik folyamatosan. A BR legalább megmaradt a saját stílusánál, még ha önmagukat ismétlik. És most, hogy  a fórumon olvastam, hogy újra jönnek, eszembe jutott, hogy milyen volt 15nek lenni, de igazából kb. ennyire izgatott fel. A zenekar sajnos ma már annyira érdektelenné vált számomra, hogy a háromgitáros lemezeik közül is csak egyet hallottam és a legújabbnak a címét sem tudom. És gondolkodom, hogy menjek-e, de igazából a legnagyobb motiváló erő, hogy láthatom azt az embert, aki annak idején a Cicle jerks-ben vagy a Minor threat,Dag nasty-ben játszott. Bár, hogy most ezt írom felraktam a No control-t és még most is kurva jó. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy mikor jutunk el oda, hogy egy Circle Jerks reunion-t is megérje elhozni ide. Viszont július elején az Arena honlapja szerint lesz Adolescents és White flag Bécsben.  Addig is tavasz van és képzeljük azt Siófok belvárosában, hogy La Palma-ban vagyunk.

1 komment

az elmúlt hét tanulságai:

2008.01.19. 21:25 P.M.

1. ha tanulunk egy vizsgára és jó tételt húzunk, akkor még 3-as is lehet
2. a Maxwell-egyenletekből mindent ki lehet hozni
3. a Government warning még mindig nagyon jó
4. zöld kispárnán jobban lehet aludni, mint párna nélkül
5. ide írja be mindenki a saját maga tanulságát

 és volt egy jó sztorim:
Szerdán mentem haza próbáról és megszólított egy arc, mert látta, hogy gitár van nálam:
- Te gitározol???
- Próbálkozom....
- És milyen műfajban mozogsz???
- Ilyen punk, hardcore...
- Köszi, csak zenésztársat kerestem...
és elmenekült, pedig már azon gondolkodtam, hogyan rázzam le, mert nagyon unszimpatikus volt.





És a héten rákattantam a portlandi punkzenékre:
Defect defect
Clorox girls
Red dons
The observers
Self abuse

3 komment

az idei év eddigi tanulságai

2008.01.12. 23:39 P.M.

1. aki nem tanul eleget egy vizsgára az nagy valószínűséggel megbukik
2. ne szégyeljük mások faszságait és ne falazzunk az ellenségeinknek
3. a government warning kurva jó zene
4. attól még, hogy egy zenekar a tengerentúlról jön és have heart tagok vannak benne, nem biztos, hogy jó...
5. nem kell mindenkinek mindent megbocsátani
6. kávézni, teázni az Ikeában király dolog

és ha már beraktam a punkportal-ra, akkor ide is
top 5 szörnyű, de valamiért mégis menő zenekarok:
1. have heart
2. black friday '29
3. ruiner
4. abbhorrence
5. the homefront

3 komment

2007 vol II.

2007.12.31. 18:01 P.M.

Már csak néhány órám van, hogy befejezzem az  év történéseit és még szeretném idén, utálok kicsúszni a határidőkből, bár ez legtöbbször sikerül.

A júniusom esemény nélkül telt, pár sikeres és sikertelen vizsga után jó volt a siófoki koncert a Btb-vel és a Think again-el. Volt még asszem Karate kid, meg Not this time is. Általában ha KK és TA koncert van Balatonon és lenn vannak a mezőtúri srácok is, akkor általában garantált a siker. 30 ember, és nagyon jó, móka kacagás. Júliusban voltam még Free-festen, de nem sok mindenre emlékszem, alig néztem meg valakit, ami úgy rémlik, hogy jó volt, az a One step ahead, Motivation és a Something aganst you. Igazából valszeg tök unalmas lehetett, mert nem emlékszem semmi konkrét sztorira. A nyarat úgy nagyjából végigunatkoztam, néha füvet nyírtam, meg öreg nénik kertjét rendezgettem,esetleg 50 km-t tekertem. Volt egy hét amikor három koncert is volt, hétfői napra esett az olasz To kill, meg még két amcsi zenekar a kultiban. Csak a To kill-t néztem meg, de azt se tudom, hogy minek. Azon a hét csütörtökön viszont a Short fuse nagyon jó volt és pénteken se volt rossz a Second combat Szentesen. Hazafelé reggel 6-kor a siófoki lehajtónál egy veszekedő házaspár fél órára leállította a forgalmat. Azt üvöltötte a nő, hogy hívjuk a rendőrséget, mert mindenki tudja, hogy kurvázik a férje.

Aztán egy kisebb trükkel lehajtottunk a sztrádáról és épségben hazaértünk. A nyár nem telt valami jól, de Ajkán volt egy szokásos kiváló koncert augusztus végén. Két amerikai zenekar, 20 ember. Öröm volt újra látni Colin-t, aki visszatérő vendég, előző évben a Clorox girls-el, két éve pedig az Observers-el volt ugyanitt. A Prf gyors amerikai punk/hc-t játszott, nem voltak olyan kiemelkedően jók mint korábban a Cg, vagy az Observers, de ezen a nyári este így is üdítően hatottak. Ráadásul nagyon csövesen néztek ki és még büdösek is voltak, tiszta 80’style . The Wanters viszont sima egyszerű pop-punk volt egy szerintem helyes énekes lány előadásában. Azt hiszem el is pirultam amikor a mikrofonzsinort a nyakam köré tekerte. Után jammeltünk  a srácokkal, pár black flag, minor threat és 7 seconds szám erejéig, meg ha jól emlékszem megint vendégszerepeltem az Iszonyatban.

Az ősz nem indult rosszul. A Nofx-et kihagytam, de annyira nem bánom, már láttam őket és 16 évesen jobban lázba hozott. Viszont Bécsben nagyon király volt a Ceremony, jó volt újra látni a Bane-t, most sokkal jobban bejött, mint két éve a hajón és persze a Gorilla biscuits, ami egy hatalmas élmény. Jó látni, hogy 40 körüli arcok is tudnak lelkesen játszani, úgy hogy már két hónapja turnén vannak, meg mégis csak egy élő legenda. A kedvemet az se tudta elvenni, amikor megtudtam, hogy elmarad az Attitude Pesten, pedig ezt a koncertet vártam a legjobban az ősszel. A Sinking ships csalódás volt, az első lemezüket nagyon szeretem, de arról kb három számot játszottak. A cover festen felismertem az utolsó kivételével az összes feldolgozását a Say-nek és jó volt még a Motivation is, itt láttam őket utoljára külső szemlélőként. Megcsináltam a brazil DFC-t Siófokra és külön köszönet annak a kevés embernek aki lejött és a zenekaroknak. Ez volt az első koncertem a Moti-val. A IV. One and the same- festen fellépett a francia Get lost, akik a engem a Right brigade-ra emlékeztettek. November elején kiruccantunk Szlovéniába a Moti-val a koncertünk elég jó volt és a vendéglátás is. Odafele a horvát és a magyar határőrök is drogot kerestek nálunk, hazafele pedig láttunk összemenni három román kamiont. November végén még megleptem magam szülinapomra a Say-el és az osztrák Determination-al Siófokon. Valamikor még letévedtem a Kulti kisterembe Human error koncertre, ahol egy részeg csaj kifejtette, hogy Dr.Slayer micsoda zseni, mert fejjel lefelé is el tudja olvasni a tracklistet.  

A decemberi történéseket pedig már leírtam korábban részletesebben. Az ünnepeket túléltem a két ünnep között pedig stúdióban gitároztam és szurkoltam, illetve teáztam és voltam vega étteremben is, sőt megnéztem moziban a Mesterdetektívet.

Most pedig itthon ülök az Elektromágnességtan jegyzetem felett és készülök. 7kor beérkezik Solej vonata és éjfélig egy kicsit lazítok. Colin Mcray rallizunk, South parkot nézünk, majd éjfélkor szójavirsli, babapezsi. Aztán boldog új évet. Nekem  2007 sokkal jobb volt mint 2006. Voltak itt is hullámvölgyek, de úgy érzem túléltem. És minden jó ha vége jó. És nekem az utóbbi pár három nap nagyon jó volt és remélem ez az utolsó pár óra is az lesz. A jövő feladata, pedig tartani és építeni ezt. És tényleg őszintén kívánok mindenkinek boldog új évet. Hangos koncerteket, király lemezeket. Akik együtt vannak, legyenek még boldogabbak a single-k találják meg az igazit ( kivéve, ha egyedül jobb nekik), aki suliba jár egy jeggyel jobb átlagot, ösztöndíjat, aki dolgozik előreléptetést, fizetésemelést. Legyen egy jobb kicsivel (vagy sokkal) jobb évünk, mint az előző. 

 

UI: 2007 említésre méltó lemezei a teljesség igénye nélkül:

 

Allegiance: desperation

Attitude: turn into stone

Anchors up: demo

Champion: different directions

Cloak/dagger: we are

Internal affairs: deadly visions

I rise: demo

Justice: escapades

Losing streak: cracked

Hoods up: arm still open

Motivation: restarted, strengthed and wised

One step ahead: one step ahead

Something against you: 11 songs….about kids without fate

Soul control: involution

True colors: focus on the light

Values intact: here hearts

Walter Schreifels and the motorcycles: demos (2007)

 

És biztos kihagytam egy csomó lényegeset, és beraktam pár középszerűt is ide, de hirtelen ezek hagyták bennem a legmélyebb nyomot.

1 komment

x-mass, hangverseny, karácsony...

2007.12.24. 12:39 P.M.

Igazából sosem szerettem a karácsonyt, talán nagyon kis koromban egy picit. Gyerekként jó volt amikor még nem kellett ajándékról gondoskodni, csak kaptunk mindenféle király játékot, de mondjuk ha a nagymama pulóvert kötött, azért nem voltunk annyira oda. . Lehetett sok sütit, meg mindent zabálni. Aztán ahogy nőttünk egyre inkább rájöttünk, hogy mekkora hülyeség ez az egész, képmutatás. Amikor beleérünk a tinédzser kor második felében, akkor már cikinek éreztük ha kapunk, de nem adunk semmit. Ez még egy plusz teher az amúgy sem könnyű tinédzser kornak. Bár néha úgy érzem, hogy lehet akkor volt a legjobb, mert bármit meg lehetett tenni, de ki lehetett húzni minden alól a felelősséget. Az egyetemi éveim alatt nekem a gyomrom forog a karácsonykor, mert mindig is a téli vizsgaidőszak kezdetével jelent egyet. És annyi elbaszott karácsony volt már, úgyhogy idén elhatároztam, hogy ez most másképp lesz.

Csütörtökön letudtam az analízis vizsgámat, kettesre, így kicsit megnyugodtam, hogy egy  le tudva és nem kell végig görcsölnöm az ünnepeket, a következőig van majdnem két hét. A csütörtök estét stúdióban töltöttem, a dobot vettük fel. Másnap korán keltem, mert az egyetemen kaptam kölcsön egy jegyzetet a következő vizsgámra. Utána megkaptam, hogy nem vagyok pánk, mert apukám vitt haza autóval vidékre.A pénteki napot és a szombat délelőttöt otthon töltöttem, nem történt semmi különös. Délután 5re átmentem a zeneiskola karácsonyi koncertjére Solej-al, akit sajnos ritkán látok. Ez ilyen nosztalgikus koncert volt, mert 15 éves koromban én is erősítettem a balatonföldvári fúvószenekart tenorkürtön. Meg néha nem árt az ilyen műsor sem. Pont azt beszéltük, hogy mi az olyan koncertekhez vagyunk szokva, ahol sörösüvegek törnek, itt meg mindenki szépen ül és ki van öltözve csini ruhába. A nosztalgia tovább folytatódott találkoztam néhány volt osztálytárssal is, meg három lánnyal is, akikbe az elmúlt 6 évben szerelmes voltam. Az egyiktől még puszit is kaptam.  Aztán rájöttem, hogy ez már annyira a múlté, mint a Csirkepogó, vagy az orosz megszállás.  A műsoron volt a Karib-tenger kalózai filmzenéje is. Utána kint fagyoskodtunk a téren a Betlehem előtt és nem volt pofánk elfogadni az ingyen forralt bor, teát, tepertős és sajtos pogácsát. Aztán Veronka jött értünk, Zamárdiban pedig felvettük Kutyát és Csotit. Az alaphangulatot megadta, hogy az odafele úton  Kismici 2006-os és 2004-es lemezét hallgattuk. Bár nem sokat hallottunk belőle Kutya vinnyogása miatt. 8 után nem sokkal felértünk. Találkoztam sok ismerőssel, ahogy lenni szokott, majd a Nothing második felére be is mentem. Ügyesek voltak a srácok és Jenni, mondjuk a gitárt behangolhatták volna, de ennél a műfajnál ez nem annyira lényeg, én látok bennük fantáziát és plusz pont a Black flag feldolgozásért.Az Unheard call-t most kintről figyeltem, miközben művészi fotókat próbáltam készíteni egy kedves lány segítségével, de annyira elszúrtam, hogy úgy tűnt letöröltem tesóm képeit. Szerintem tök tehetséges vagyok, de komolyan. Pont azon gondolkodtam, hogy mi különbözetei meg a művészi képet a bénától. Kintről pedig Judge és Strife feldolgozásokra emlékszem. Aztán drága húgocskám visszavarázsolta a régi képeit a kártyára egy kisebb családi perpatvar után.   A Motivation-al volt egy közepes koncertünk, nem voltunk a top-on, sajnos rányomta az egészre a bélyeget, hogy Némó beteg volt, lázasan pengette végig a koncertünket majd a Hold true-t is. Ráadásul húrt is szakítottam, ami miatt előbb vége lett. A belga Losing streak viszont nagyon jó volt. Minden héten kellene egy ilyen zenekar itthonra, akkor nem lennének szar bulik. Engem inkább  Elephant skin előtti Justice-ra emlékeztetett nagyon is. Vagy egy parasztosabb Bad brains-re. Disszonáns hangok, gyors tempó, hirtelen ritmusváltások. A végén volt egy Cro-mags feldolgozás, amit nem ismertem meg, mert egy régebbi metal albumukról volt, amit nem hallgatok, a Cro-mags nekem mindig is az Age of quarrel-t jelentette. A végén volt visszataps és a Don’t tread on me. A Hold true-t most kihagytam, remélem megbocsátják a srácok, bár ahogy hallottam nem volt egy szokásos  koncert. Kutya azt mondta, hogy Vinnie Stigma gitározott. Vettem egy Losing streak kislemezt, meg ellógtam a pakolást, ami miatt elnézést kérek, de halaszthatatlan dolgom akadt, remélem meg fogják érteni és egy hónapnál tovább nem fogom kapni a cinket. Meg karácsony van, ilyenkor sok minden megbocsátható.

Még gyorsan elintéztük a belgák szállását a koleszban, ami nem is ment olyan gyorsan, de nem is baj, mert legalább bandáztunk velük. Aztán még kikocsikáztunk a Moszkva térre, ahol Csoti-nak volt valami biznisze, gitárok meg nyúlszörből készült papírpénzek cseréltek gazdát, meg talán más is, lehet jobb, ha nem is tudok róla. Hazafelé a Verse: rebuild albumát hallgattuk, ami nekem a harmadik évezred egyik legjobb lemeze, ráadásul így fokozta a karácsonyi hangulatot. Tökre beillett a képebe, hajnali kettő, vezetés, karácsony, Verse.
Pont a koncert előtti nap gondolkodtam, hogy vajon boldog kis törpeként fogunk-e hazatérni erről a buliról. Igazából a Losing streak nekem benne van az idei top 10-ben mindenképp, lehet az 5-ben is, ráadásul találkoztam sok emberrel, akiket ritkán láthatunk és fontosak nekünk, jó volt velük tölteni az időt. A karácsonyt pedig éljük túl. Na befejezem, mindenkinek kellemes karácsonyt, aki még komolyan veszi. Aki meg nem az találjon magának valami jó elfoglaltságot, valami jó zenét, filmet, vagy csak egy jó kurvaanyázást a fórumon még most is, a szeretet ünnepén. Az tuti, hogy megfogom nézni a következő két napban az összes karácsonyi témájú South park epizódot.

Ja igen és le lett hugyozva cipőm is, ez majdnem kimaradt, de nem én voltam. Nem akarok személyeskedni, annyit elárulok, hogy az illetőnek itt  van a blog-ja  linkek között és az ő cipője sokkal  húgyosabb lett.

ui: Solej a padlómon aludt és az anyukája hívására se tudott felkelni 11 kor....

1 komment

2007 vol. I.

2007.12.21. 11:31 P.M.


Mivel év vége van és ilyenkor visszaemlékezni ,megítélni , átértékelni szokás az elmúlt évet, ezért tekintsük végig a saját szemszögömből, hogy milyen is volt 2007.  Mostanában van egy kis időm és nem nagyon történik a jelenben semmi különös, amiről írhatnék. Kicsit talán olyan lesz, mintha egy éve kezdtem volna írni ezt a blogot, és most tömören összefoglalom, hogy miről is írtam volna, kicsit olyan, mintha a saját naplóm lenne, kicsit béna, kicsit gyerekes, de legalább az enyém, ami még megmaradt az elmúlt évből azt gyorsan leírom, mert egy év múlva már ennyire se fogok emlékezni.

Az év első bulija a Maximum hardcore vol.I. válogatás bemutató koncertje volt. Engem igazából két zenekar érdekelt az egész lemezről és ez a két zenekar koncertje volt a legjobb a buliról is. A Something against you nyomott egy szokásos nagyon jó koncertet, volt üvegtörés, király feldolgozások, köpködés, verekedés, minden ami nélkülözhetetlen egy punk koncerten. A Kickin it down is hatalmas bulit nyomott, volt stage dive, singalong mászás, kicsi a rakás. Mindkét zenekar megérdemelte egy jó bulit.  Jól indult az év.

Januárba nem volt egyéb emlékezetes koncert, talán valami Filteres szőrmeellenes koncerten voltam, de már a zenekarokra sem emlékszem, csak arra, hogy egy csaj kiosztott, hogy "Ti sxe-k nem tudtok élni":).

Utána március elejéig kellett várni, hogy legyen végre egy jó móka, ráadásul másfél héttel a dátum előtt lett lefixálva a Justice, True colors buli. Nagy szerencsére, hogy visszamondták az egyik olasz bulijukat. Mindkét zenekarnak a lemezbemutató turnéja volt, ráadásul előtte pár hónappal ugyanígy voltak itt, ami szintén nagyon jó buli volt. A True colors nekem mindig is erősen emlékeztetett a Youth of today-ra, de jó helyről nyúlnak és nagyon jól adják elő, nekem a Focus on the light az egyik legjobb 2007-es oldschool lemeze . A Justice esetében nekem a régi lemezek sokkal jobban bejönnek, de az új sem rossz, csak a régiekhez viszonyítva. A koncert viszont nem volt olyan jó, mint a novemberi és a dolgok jelen állása szerint itt láttam őket utoljára, mivel azt hiszem napra pontosan erre a bulira egy évvel később lesz az utolsó bulijuk Belgiumban. Kár értük, de az új lemezzel már nem hozták azt a szintet, mint a korábbiakkal. A csúcson kell abbahagyni.

Márciusban ezen kívül nem történt semmi,  bekerültem be a Build to break-be énekelni, ami akkoriban sokat jelentett nekem, de utólag a távolság miatt egyáltalán nem volt tuti ötlet, mindenesetre imádtam és nem bántam meg, mert  okozott néhány emlékezetes percet.

Április elég jól indult koncertek tekintetében, rögtön a Pointing Finger, Hoods up turné pesti állomásával. Ráadásul ez volt a második koncertünk a Btb-vel. A Hoods up sima rock-os youth crew-t játszik a jobbik fajtából és nagyon jól adják elő, ráadásul nagyon rendes srácok. A Pointig finger annyira nem jön be lemezen, de egy koncertnek  elment.

Egy héttel később volt  Black friday 29, ami után azt mondtam, hogy a hardcore halott. Klisés, hatásvadász zene, a közönség meg azon versengett, hogy ki tud az asztalról többet ugrani a tömegbe egy szám alatt, illetve a kinek menőbb a Linda sorozatból elsajátított karate mozdulata, mindenki menőbb akart lenni a másiknál. A feldolgozások viszont jók voltak, bár a Let it ride-t szerintem kihagyhatták volna, mivel a Hold true pont előttük játszotta.

Egy héttel később látogatott a Kulti-ba a norvég Death is not glamorous. Zenéjük igazából oldschool hardcore kali-punkos énekkel, nekem bejött. Volt Két Minor threat feldolgozás és a kedvenc Nofx számom a Linoleum.

A május is elég jó volt koncertek tekintetében. A 11-12-i  hétvégén két saját koncertem volt. Pénteken Szegeden voltunk a Btb-vel, ahol nem is annyira a buli, hanem inkább az utána lévő, kajálás Máté albérletében, utána hajnali 5ig a városban lógás maradt emlékezetes. Nem is tudom hány éve nem voltam már Szegeden és egyszerűen lenyűgözött, a Tisza-part, a belváros és a Dóm-tér. Ráadásul jó érzés olyan arcokkal lógni, akiket bírsz, de a heti két próbákon és a havi egy koncerten kívül nem igazán látsz. Másnap Pesten volt a IV. One and the same fesztivál és itt volt az első Think again koncert Erik-el, aki Kutya helyére szállt be.

Május 22én Go it alone volt a Kultiban, ami  ütközött Bridge to solace turnéval. A buli eleve csalódásként indult ,már hónapokkal korábban, mert a Gia a Verse-vel volt közös turnén, ami a mai zenekarok közül az egyik legjobb és már izgatottan vártam, de kishazánkba sajnos már nem értek ide. A Gia tipikusan olyan banda, hogy koncerten mindig jó, de lemezen a közepes szintet is alig éri el. Harmadszorra láttam őket. Egyből a Chain of stregth Impact-el kezdtek, de kb 3 ember mozdult be rá. Aztán a saját számokra beindultak a srácok, előjöttek a tükör előtt betanult karatemozdulatok és a többi hellfest videókról eltanult okosság. Még a Bts-t néztem meg, ők azt a metal-t játszák, amit még el tudok viselni, sőt ha olyanom van, akkor kellemes hallgatnivaló tud lenni. Itt a közönség részéről újra előjöttek még jobban az előbb említett dolgok és a koncert után ismét azt mondtam, hogy a hardcore halott, de lehet, hogy csak én voltam negi állapotban. A lánytól, aki januárban kiosztott, hogy "nem tudok élni", most azt kaptam, hogy ne járjak koncertre többet, hanem otthon nézzem a Bad brains videóimat. Lehet neki van igaza.

Ezek után jött Ajkán az év egyik legjobb bulija. Az Ans-t már az előző évben láttam kétszer is, ráadásul az egyik bulit én szerveztem. Jó volt őket újra látni, fasza thrash-core, király színpadi megjelenés, őrült zenekar, sokkal jobban bejöttek most, mint a tavalyi évben. Új gitárosuk volt, jót tett a csere. Ezek után kezdődött a teljes megsemmisülés. A Clorox girls-t már tavaly is nagyon vártam, amit sajnos a rendőrök miatt elmaradt, de ez a buli kárpótolt mindenért, megérte egy évet várni. Nagy szerencsére a 2004-es lemezük dalait erőltették, elhangzottak a legnagyobb slágerek, egy  őrült frontember előadásában, ez olyan koncert volt, amit nem lehet szavakkal leírni. Az volt az egészben a legjobb, hogy egy kis város a Bakonyba, 40 ember és életem egyik legjobb koncertje, egy olyan zenekartól, akit kb 10-en ismernek itthon. Nem is akarom tovább vesztegetni a szavakat, örök hála érte Zsoleszkának, hogy megcsinálta. Ja, utána még vendég basszeroztam a kedvenc vidéki punkzenekaromban az Iszonyatban.

Két nappal később Bécsben léptünk fel a Btb-vel az Arena-ban a Killing the dream-el. A vendéglátás fasza volt, nagyon király szójaszeletet kaptunk, amit próbáltam otthon azóta többször is elkészíteni, de sosem sikerült olyan jól. A koncertünk viszont nem volt semmi extra, de nem is vártam semmi különöset tőle. A Killing the dream-es srácok viszont nagyon jó fejek voltak és a zenéjük is bejött, bár előtte lemezen nem igazán fogott meg, de azóta szívesen hallgatom. Talán idő kellett neki, vagy csak előítéletes voltam, vagy a személyes találkozás nem is tudom. Ezen már gondolkodtam sokat, hogy elfogultak vagyunk azokkal szemben akiket személyesen ismerünk. Lehet ha mondjuk a Csongrádon laknék, a Wc-punkpír lenne a kedvenc zenekarom? Mindenesetre tök jó, hogy akiket bírunk elnézzük azokat a hibáit, amik alapján másokat megítélünk. Pont olyan mint az edge-break, ha valakit bírunk, akkor utána is szóba állunk vele, de ha utáltuk, akkor az első alkalommal a szemébe mondjuk, hogy feladtad te szar! De talán ettől vagyunk emberek. Az év első fele így alakult, holnap menjen mindenki Losing streak-ra, holnapután meg Kiss Csé emlékkoncertre. És hamarosa megírom az év második felének a történéseit  és  jelentkezem, remélhetőleg még idén.

3 komment

dec 3, new dead project, something against you, cloak/dagger, life long tragedy

2007.12.15. 23:32 P.M.

Koncertet szervezni király dolog, főleg, ha olyan zenekarról van szó, amit szeretünk és hiteles is. Egy délután kaptam egy e-mailt Konti barátomtól, aki mondta, hogy le tudná szervezni ezt a két zenekart, de nem akarja egyedül csinálni, ha gondolom szálljak be . Én meg az előbb felsorolt okok miatt azt mondtam, hogy miért ne.
Aztán elérkezett a várva várt nap, az előtte lévő történéseket nem akarom részletezni, mert gondolom senkit nem érdekel. Vagy ha érdekel, hogy az előzetes megállapodások alapján milyen kaját kértek a zenekarok, akkor azt egyszer személyesen elárulom, úgyhogy ugorjunk előre az időben. A New dead project fellépésről lemaradtam, mert keményen dolgoztam (jegyet szedtem).  A  Something against you -t egy héttel előtte is láttam Balatonon, tehát nagyjából tudtam, hogy mire számítsak és azt is kaptam. Ők az a zenekar akik mindig elő tudnak állni valami újjal és sosem ismétlik önmagukat. Az Antal József-es Picsa számot nagyon meghallgattam volna az előadásukban, de sajnos erről lemaradtam, pótolhatatlan veszteség. Volt pénz és konfettidobálás és mivel közelgett december 6 és alapból is az év bulijának hirdették, ezért Mikulássapkában tolták. A legjobban Gepárdnak állt.
A Cloak/dagger azt hozta, amit vártam, ilyesmi bulira számítottam, tökös punk rock, ahogy kell, olyan koncert ami után az ember azt mondja, hogy a punk mégse halott 2007-ben. Ami külön szinpatikus volt, hogy tök egyszerű arcok voltak, ráadásul elbaszotabbul néztek ki mint azok a zenekarok, amiket Polgár Zsolti szokott Ajkára leszervezni néhány sörért, papirkáskrumpliért és benzinpénzért. A legjobb a basszusgitátos sittes tetkói és az összeszigszalagozott SztK keretes szemüvege volt. Végre egy olyan zenekar, ahol nem a kosaras gatyák dominálnak. Pár ember megőrült, ami külön jó egy koncerten, voltak idétlen táncok, sing-along. Az énekes gipszes lábbal tolta mert két nappal korábban eltörte az egyik lábújját egy németországi koncerten és mivel két napja bicegett nagyon nem volt ellenére, hogy korházba menjen, ahol megtapasztalhatta, hogy milyen is a magyar egészségügy. Szerencsére a balasete nem tett rosszat a koncertnek és az egész turnénak. Sajnos nem tudok többet mondani, aki ott volt az úgyis tudja, hogy mi volt, aki nem az sokat vesztett, talán majd bepótolhatja, remélhetőleg jönnek még.
Akárki akármit mond a Life long tragedy a 2005-ös lemeze nekem bejön. Viszont az utánna lévők már nem, tehát tudtam, hogy mire számítsak. Őket is talán két éve kellett volna látni. De most már mindegy, igazából a közönség se vette a lapot, páran próbálkoztak, hogy idiótán rohangáltak fel alá, lökdöstek mindenkit. Nagyon úgy tünt, hogy a zenekart igazából nem érdekli, hogy mi van ők ugyanúgy eljátszák a számaikat, ami színpatikus volt, de sajnos ez kevés. Bár lehet, hogy csak rosszkor játszottak rossz zenekar után és mondjuk ha az Embers után látom őket akkor valszeg üdítően hatott volna.
A koncert után még bandáztunk egy kicsit a helyen, majd beültünk buszba, 11en a 8 személyesbe, az LLT énekes ölében még volt hely, aki állandóan azt kérdezte, hogy tudok-e a közelben sztriptízbárt. Majd elfoglalták a helyüket a kolesz vendégszobáiban én meg mentem aludni a 10-dik emeletre. 

Sokan mondták, hogy ez volt az év bulija és van is benne igazság, bár sok nagyon jó koncertet volt szerencsém látni idén és persze még többről sikerült lemaradni. Az viszont tuti, hogy idén már csak egy jó koncert lesz a Kultiban, december 22én a belga Losing streak akikről a szakértők azt mondják, hogy olyan mint a Shark attack, de nekem csak simán az volt az érzésem, hogy az első Justice demót hallgatom.  Fellép még a Hold true, a Motivation és két igéretes új zenekar a Nothing  és az Unheard call. És az tuti, hogy nekem ez lesz az idei év utolsó komoly zenei megmozdulása, tehát az év utolsó jó bulija, kivéve ha találok magamnak valami fasza bulit szilveszterre. Akinek van valami ötlete írjon nyugodtan. Szivesen mennek tüzijátékos, pizzazabálós házibuliba. Viszont lehet, hogy a Kulti-nak is az utolsó jó bulija, de ezen még lehet segíteni, ha valami szervező összehoz valami jó mókát március 1-ig.

5 komment

start

2007.12.15. 12:03 P.M.

Sziasztok!

Régóta terveztem, hogy írok egy fanzin-t, de valahogy sosem jutottam el odáig, de most megpróbálkozom ezzel, ha van valami ötletem, azt beírom ide, egyelőre most még nagy bennem a lelkesedés, de lehet, hogy ez az utolsó bejegyzésem, hehe
na jó8, hamarosan jelentkezem

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása