Újra itt a tavasz. Legalábbis is a jelek azt mutatják, meleg van, meg érezni azt a tipikus „tavasz-illatot”.  Nem tudom, hogy pontosan mitől van és lehet, hogy ez az egész csak az én képzeletemben él, de ezt az érzést szavakkal nem tudom leírni. Talán a frissen virágzó növények és a friss levegő adja és a legkellemesebb, ha kora reggeli vagy az esti órákban megcsap mellette a friss, langyos tavaszi szellő. És ilyenkor mindig eszembe jut valami kellemes emlék, amikor ezt éreztem és hozzápárosult valami, ami már nincs.  Nincs semmilyen évszak, ami hasonló érzést váltana ki belőlem.  És az utóbbi reggeleken és estéken valahogy pont ezt érzem. Hallgathatnám  az új Homefront vagy Black Friday’29 albumokat de valahogy mégis csak a Living in a darkness és az Adolescents: s/t mellett döntök. És azon gondolkodom, hogy mennyire jó lenne, ha a Balaton déli partja csak egy kis időre is, mondjuk csak nyárra,  és csak nagyon kicsiben, de olyan lenne, mint Orange County volt annak idején. Bringáznánk, gördeszkáznánk, vagy ha van egy kis hullám, akkor szörföznénk, már aki tudja valamelyiket, úgyis, aki víz mellett lakik az tud a legkevésbé úszni. Na mindegy, nem is ez a lényeg, hanem hogy bénábbnál bénább hajunk lenne, amit sosem fésülünk és mocskos lenne az edzőcipőnk. Kockás inget és fehér pólót hordanánk, a bátrak pedig bandanát is fel mernének rakni. És ha fellépne a siófoki Art rock cafe-ban a Clorox girls, az osztrák Determination vagy a Something against you, akkor lennénk 15én, akik tényleg ezek miatt megy le és nem azért, hogy hangos zene mellet igya meg a sörét, amit bárhol máshol is el tudna fogyasztani. És ha a Késő bánat belekezdene a Bloodstains első három akkordjába, akkor az Agent orange jutna az eszünkbe és még véletlenül sem az Eta. És persze tavasz van és én itt panaszkodom, amikor eljutottunk odáig, hogy szinte havi szinten jönnek hozzánk olyan zenekarok, amiért még pár éve Bécsbe kellett kijárnunk. Ha újra 16 lennék, ez lenne az aranykor. Vagy csak annyira béna vagyok, hogy még 16 éves sem tudok lenni jó időben. A harmadik lehetőség, hogy nekem semmi nem jó, ami épp van. Életem első punk koncertje 2000ben Bad religion volt a Szigeten, 15 évesen. Akkor még nem tudtam, hogy igazából nem a zenekar a fontos, hanem akik alkotják. Az tagadhatatlan, hogy például a No control vagy a Suffer zseniális albumok voltak, de az is, hogy Greg Hetson és Brian Baker sokkal jelentősebb zenekarokban játszott. Azon vitatkozhatunk, hogy a BR mennyire erős, hiteles, biztonságos, meg eladták magukat, de persze az is vita lehet, hogy mi a kevésbé ciki 20 évig folyamatosan csinálni, néhány kiváló lemez után pedig beállni a sorba és hozni néhány átlagos, kiszámítható lemezt vagy pedig a csúcson abbahagyni és 20 év után újra összeállni pár koncert erejéig. Azt hiszem ezt a legszerencsétlenebbül az Agnostic front-nak sikerült, akik ötvözték a kettőt és az újraalakulás után szarabbnál szarabb lemezeket hoznak ki és az aktuális trendeket követik folyamatosan. A BR legalább megmaradt a saját stílusánál, még ha önmagukat ismétlik. És most, hogy  a fórumon olvastam, hogy újra jönnek, eszembe jutott, hogy milyen volt 15nek lenni, de igazából kb. ennyire izgatott fel. A zenekar sajnos ma már annyira érdektelenné vált számomra, hogy a háromgitáros lemezeik közül is csak egyet hallottam és a legújabbnak a címét sem tudom. És gondolkodom, hogy menjek-e, de igazából a legnagyobb motiváló erő, hogy láthatom azt az embert, aki annak idején a Cicle jerks-ben vagy a Minor threat,Dag nasty-ben játszott. Bár, hogy most ezt írom felraktam a No control-t és még most is kurva jó. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy mikor jutunk el oda, hogy egy Circle Jerks reunion-t is megérje elhozni ide. Viszont július elején az Arena honlapja szerint lesz Adolescents és White flag Bécsben.  Addig is tavasz van és képzeljük azt Siófok belvárosában, hogy La Palma-ban vagyunk.