Egy hónapja kétszer is vissza kellett mennem a munkaügyi központba, hogy valami hivatalos dolgot elintézzek. 11re érkeztem, 3ig volt ügyfélfogadás, de hazaküldtek, hogy a mai napra már elfogytak a sorszámok. Másnap biztosra mentem, odamentem a hidegben nyitás előtt egy órával. Ez évente egyszer még elviselhető, de meg tudom érteni azokat az embereket, akiknek havi rendszerességgel kell ezt megélniük, hogy inkább a feketegazdaságot vagy a bűnözést választják az  órákig tartó sorban állás és megaláztatás helyett. Azért a buszsofőrökkel nem tudok és nem is akarok szolidaritást vállalni. Viszont a Cro-mags-el igen, mert gyakran hallgatom őket az utcán mostanában mióta ilyen hideg van és el tudom képzelni, hogy tényleg szar lehetett New york utcáin tölteni a teleket. A hideg és az egyebek miatt a motivációm bármire is, a minimálisra csökkent. Azért dolgozni még bejárok és élvezem is, de ezeken kívül más hasznosra nem igazán tudom rávenni magam. A zenekaraim is kb csak annyira kötnek le, hogy amíg próba vagy koncert van, nem unatkozom. Idén is csak egy koncerten voltam eddig a sajátjaimon kívül és nem is tudom, hogy mikor lesz legközelebb valami, amire érdemes elmenni. Azért remélem a tavasz nem csak a jó időt hozza meg, hanem pár jó koncertet is. Meg nem lenne rossz néha a szabadban focizni. Én azt az időt szeretem, amikor kellően kellemes az idő a hosszúnadrághoz, pulcsival vagy széldzsekivel. Se nem hideg, se nem meleg. De igazából  bárhol elélnék a tundrától a mediterránig, ha lenne valami értelem. Igazából ami miatt ezt nekiálltam megírni, az volt, hogy ma este nem működött az internetem, hála a szolgáltatómnak, pedig lett volna mit csinálnom, ami fontos, meg az emberi kapcsolataimat is építettem volna.

Az előző év 365 napjából is jó ha 36-nak volt értelme, amikor tényleg éreztem, hogy élek, nem csak vagyok. Az előző év pontosan annyira volt rossz, mint klassz. A legnagyobb kudarcok és pofáraesések mellett éltem meg olyan dolgokat, amit még soha, nem is gondoltam volna és néha félek is, hogy már nem is fogok. A fáradtságot sem érzem már, valahol a hobbimnak tekintem, minél kevesebb alvás után minél több dolgot megcsinálni, de azért ma reggel ijesztő volt a tükör előtt kétszer akkora gödröt látni a szemem alatt, mint általában szokott lenni, pedig aludtam vagy 7 órát előtte. Kávézni azért szoktam, de most már nem próbálom magam túladagolni belőle, mint egy éve. Azért az új Blackisted-et szeretem hallgatni, a legjobb az első számban a danolászós rész utána basszuskiállás, akkor legszívesebben lemennék négykézláb és az öklömmel csapkodnám a busz padlóját és átbújnék négykézláb az emberek lába között. Azért annyira klassz, mert sok helyen pofátlan Nirvana nyúlás, de sok helyen annyira mégse, csak egy kicsit. Valamelyik számra azt mondta valaki, hogy Pantera, amit még sose hallgattam, de akkor talán mégse lehet olyan rossz. A Nirvana meg azért olyan jó, mert pont olyan, mint az általános iskolás éveim vége, középiskolás éveim eleje, a klasszságával, a bénaságával és a tragédiájával. Kajakra deviáns voltam, amire még rá is játszottam. Ami szomorú az egészben, hogy mégis nálam többre nem sokan vitték a volt általános iskolás osztálytársaim közül, azért ez mégis valahol szomorú, nem az en sikerem , hanem a mindenség kudarca. Eléggé játszanék is Nirvana feldolgozást, mint 15 évesen, igaz akkoriban  mindenki azt hallgatta, de most már szinte csak az aki tényleg szereti a zenét. Vagy már nem járok sznob egyetemista bulikba egyáltalán. Pedig néha nem rossz rádöbbenni, hogy kívülálló vagyok és azt mondani, hogy mennyivel jobb lett volna otthon maradni és zenét hallgatni, mint nézni, hogy emberek hogy tudnak önfeledtem mulatni a semmiben. Azért a gimis éveimet szerettem, meg asszem engem is bírtak páran a gimiben, leszámítva a seggfejeket, de ők sosem érdekeltek. Hülyére hallgatott Ramones, Nofx és Bad religion kazetták, amit csak egy haveromnak tudtam kölcsön adni, mert csak őt érdekelte. Ezekben az időkben szerelmes is csak reménytelenül lehettem. Semmi nem volt jobb azokban az időkben egy dolgot leszámítva, a felelőtlenséget. Mint tegnap a puszta közepén zenélni 30 embernek egy tanyán….