Amikor még volt csajom és csokit kért vasárnap reggel, akkor lementem anyukámhoz és megkérdeztem, hogy van-e itthon csoki. Anyu meg azt kérdezte, hogy rendben van-e a szexuális életem, ha felkelek vasárnap reggel a barátnőm mellől, akkor az első dolgom, hogy csokit akarok enni.

Amikor pedig hülyeségből azt mondtam valakinek, hogy képzelje el, hogy sírtam egy lány miatt, akkor csak annyit mondott, hogy „bane pulóverben? Az pedig erőt ad.”  Most pedig kipróbáltam és tényleg van benne valami. 5 ször láttam, sajnos a legendás trafós koncerten nem voltam ott és amikor először jöttek, nagyon vártam és csalódás volt. Aztán nem érdekelt annyira, mert a gorilla biscuits előtt voltak, pedig akkor nagyon jó volt. Aztán meg az volt a bajom, hogy szar a közönségük. Azóta még láttam őket kétszer. Most már nem érdekel, hogy sok köcsög hallgatja, erőt úgyis csak a kiválasztottaknak ad. Már a pulcsim sincs meg, de ha hallgatom az tényleg több, felpezsdül a levegő és a magányom is csökken és az is eszembe jut, hogy már általánosban sem tudtam beilleszkedni az osztályközösségbe, mint ahogy most sem a társadalomba. Azért az király volt, amikor megírtam 8adik végén, „az elmúlt 8 év emlékei fogalmazást”. Asszem az utolsó mondatban benne volt minden: „nem nagyon rajongtam ezért az iskoláért, ő sem értem”. Persze azóta már nem igazán törekszem, hogy arra, hogy kivülálló legyek, csak egyszerűen most jobb itt ülni egyedül és bane-t hallgatni és hülyeségeket pötyögni, mint bármi mást. Mondjuk azért nem lenne rossz, ha néha vasárnap nem egyedül ébrednék…