Mivel év vége van és ilyenkor visszaemlékezni ,megítélni , átértékelni szokás az elmúlt évet, ezért tekintsük végig a saját szemszögömből, hogy milyen is volt 2007.  Mostanában van egy kis időm és nem nagyon történik a jelenben semmi különös, amiről írhatnék. Kicsit talán olyan lesz, mintha egy éve kezdtem volna írni ezt a blogot, és most tömören összefoglalom, hogy miről is írtam volna, kicsit olyan, mintha a saját naplóm lenne, kicsit béna, kicsit gyerekes, de legalább az enyém, ami még megmaradt az elmúlt évből azt gyorsan leírom, mert egy év múlva már ennyire se fogok emlékezni.

Az év első bulija a Maximum hardcore vol.I. válogatás bemutató koncertje volt. Engem igazából két zenekar érdekelt az egész lemezről és ez a két zenekar koncertje volt a legjobb a buliról is. A Something against you nyomott egy szokásos nagyon jó koncertet, volt üvegtörés, király feldolgozások, köpködés, verekedés, minden ami nélkülözhetetlen egy punk koncerten. A Kickin it down is hatalmas bulit nyomott, volt stage dive, singalong mászás, kicsi a rakás. Mindkét zenekar megérdemelte egy jó bulit.  Jól indult az év.

Januárba nem volt egyéb emlékezetes koncert, talán valami Filteres szőrmeellenes koncerten voltam, de már a zenekarokra sem emlékszem, csak arra, hogy egy csaj kiosztott, hogy "Ti sxe-k nem tudtok élni":).

Utána március elejéig kellett várni, hogy legyen végre egy jó móka, ráadásul másfél héttel a dátum előtt lett lefixálva a Justice, True colors buli. Nagy szerencsére, hogy visszamondták az egyik olasz bulijukat. Mindkét zenekarnak a lemezbemutató turnéja volt, ráadásul előtte pár hónappal ugyanígy voltak itt, ami szintén nagyon jó buli volt. A True colors nekem mindig is erősen emlékeztetett a Youth of today-ra, de jó helyről nyúlnak és nagyon jól adják elő, nekem a Focus on the light az egyik legjobb 2007-es oldschool lemeze . A Justice esetében nekem a régi lemezek sokkal jobban bejönnek, de az új sem rossz, csak a régiekhez viszonyítva. A koncert viszont nem volt olyan jó, mint a novemberi és a dolgok jelen állása szerint itt láttam őket utoljára, mivel azt hiszem napra pontosan erre a bulira egy évvel később lesz az utolsó bulijuk Belgiumban. Kár értük, de az új lemezzel már nem hozták azt a szintet, mint a korábbiakkal. A csúcson kell abbahagyni.

Márciusban ezen kívül nem történt semmi,  bekerültem be a Build to break-be énekelni, ami akkoriban sokat jelentett nekem, de utólag a távolság miatt egyáltalán nem volt tuti ötlet, mindenesetre imádtam és nem bántam meg, mert  okozott néhány emlékezetes percet.

Április elég jól indult koncertek tekintetében, rögtön a Pointing Finger, Hoods up turné pesti állomásával. Ráadásul ez volt a második koncertünk a Btb-vel. A Hoods up sima rock-os youth crew-t játszik a jobbik fajtából és nagyon jól adják elő, ráadásul nagyon rendes srácok. A Pointig finger annyira nem jön be lemezen, de egy koncertnek  elment.

Egy héttel később volt  Black friday 29, ami után azt mondtam, hogy a hardcore halott. Klisés, hatásvadász zene, a közönség meg azon versengett, hogy ki tud az asztalról többet ugrani a tömegbe egy szám alatt, illetve a kinek menőbb a Linda sorozatból elsajátított karate mozdulata, mindenki menőbb akart lenni a másiknál. A feldolgozások viszont jók voltak, bár a Let it ride-t szerintem kihagyhatták volna, mivel a Hold true pont előttük játszotta.

Egy héttel később látogatott a Kulti-ba a norvég Death is not glamorous. Zenéjük igazából oldschool hardcore kali-punkos énekkel, nekem bejött. Volt Két Minor threat feldolgozás és a kedvenc Nofx számom a Linoleum.

A május is elég jó volt koncertek tekintetében. A 11-12-i  hétvégén két saját koncertem volt. Pénteken Szegeden voltunk a Btb-vel, ahol nem is annyira a buli, hanem inkább az utána lévő, kajálás Máté albérletében, utána hajnali 5ig a városban lógás maradt emlékezetes. Nem is tudom hány éve nem voltam már Szegeden és egyszerűen lenyűgözött, a Tisza-part, a belváros és a Dóm-tér. Ráadásul jó érzés olyan arcokkal lógni, akiket bírsz, de a heti két próbákon és a havi egy koncerten kívül nem igazán látsz. Másnap Pesten volt a IV. One and the same fesztivál és itt volt az első Think again koncert Erik-el, aki Kutya helyére szállt be.

Május 22én Go it alone volt a Kultiban, ami  ütközött Bridge to solace turnéval. A buli eleve csalódásként indult ,már hónapokkal korábban, mert a Gia a Verse-vel volt közös turnén, ami a mai zenekarok közül az egyik legjobb és már izgatottan vártam, de kishazánkba sajnos már nem értek ide. A Gia tipikusan olyan banda, hogy koncerten mindig jó, de lemezen a közepes szintet is alig éri el. Harmadszorra láttam őket. Egyből a Chain of stregth Impact-el kezdtek, de kb 3 ember mozdult be rá. Aztán a saját számokra beindultak a srácok, előjöttek a tükör előtt betanult karatemozdulatok és a többi hellfest videókról eltanult okosság. Még a Bts-t néztem meg, ők azt a metal-t játszák, amit még el tudok viselni, sőt ha olyanom van, akkor kellemes hallgatnivaló tud lenni. Itt a közönség részéről újra előjöttek még jobban az előbb említett dolgok és a koncert után ismét azt mondtam, hogy a hardcore halott, de lehet, hogy csak én voltam negi állapotban. A lánytól, aki januárban kiosztott, hogy "nem tudok élni", most azt kaptam, hogy ne járjak koncertre többet, hanem otthon nézzem a Bad brains videóimat. Lehet neki van igaza.

Ezek után jött Ajkán az év egyik legjobb bulija. Az Ans-t már az előző évben láttam kétszer is, ráadásul az egyik bulit én szerveztem. Jó volt őket újra látni, fasza thrash-core, király színpadi megjelenés, őrült zenekar, sokkal jobban bejöttek most, mint a tavalyi évben. Új gitárosuk volt, jót tett a csere. Ezek után kezdődött a teljes megsemmisülés. A Clorox girls-t már tavaly is nagyon vártam, amit sajnos a rendőrök miatt elmaradt, de ez a buli kárpótolt mindenért, megérte egy évet várni. Nagy szerencsére a 2004-es lemezük dalait erőltették, elhangzottak a legnagyobb slágerek, egy  őrült frontember előadásában, ez olyan koncert volt, amit nem lehet szavakkal leírni. Az volt az egészben a legjobb, hogy egy kis város a Bakonyba, 40 ember és életem egyik legjobb koncertje, egy olyan zenekartól, akit kb 10-en ismernek itthon. Nem is akarom tovább vesztegetni a szavakat, örök hála érte Zsoleszkának, hogy megcsinálta. Ja, utána még vendég basszeroztam a kedvenc vidéki punkzenekaromban az Iszonyatban.

Két nappal később Bécsben léptünk fel a Btb-vel az Arena-ban a Killing the dream-el. A vendéglátás fasza volt, nagyon király szójaszeletet kaptunk, amit próbáltam otthon azóta többször is elkészíteni, de sosem sikerült olyan jól. A koncertünk viszont nem volt semmi extra, de nem is vártam semmi különöset tőle. A Killing the dream-es srácok viszont nagyon jó fejek voltak és a zenéjük is bejött, bár előtte lemezen nem igazán fogott meg, de azóta szívesen hallgatom. Talán idő kellett neki, vagy csak előítéletes voltam, vagy a személyes találkozás nem is tudom. Ezen már gondolkodtam sokat, hogy elfogultak vagyunk azokkal szemben akiket személyesen ismerünk. Lehet ha mondjuk a Csongrádon laknék, a Wc-punkpír lenne a kedvenc zenekarom? Mindenesetre tök jó, hogy akiket bírunk elnézzük azokat a hibáit, amik alapján másokat megítélünk. Pont olyan mint az edge-break, ha valakit bírunk, akkor utána is szóba állunk vele, de ha utáltuk, akkor az első alkalommal a szemébe mondjuk, hogy feladtad te szar! De talán ettől vagyunk emberek. Az év első fele így alakult, holnap menjen mindenki Losing streak-ra, holnapután meg Kiss Csé emlékkoncertre. És hamarosa megírom az év második felének a történéseit  és  jelentkezem, remélhetőleg még idén.