Igazából sosem szerettem a karácsonyt, talán nagyon kis koromban egy picit. Gyerekként jó volt amikor még nem kellett ajándékról gondoskodni, csak kaptunk mindenféle király játékot, de mondjuk ha a nagymama pulóvert kötött, azért nem voltunk annyira oda. . Lehetett sok sütit, meg mindent zabálni. Aztán ahogy nőttünk egyre inkább rájöttünk, hogy mekkora hülyeség ez az egész, képmutatás. Amikor beleérünk a tinédzser kor második felében, akkor már cikinek éreztük ha kapunk, de nem adunk semmit. Ez még egy plusz teher az amúgy sem könnyű tinédzser kornak. Bár néha úgy érzem, hogy lehet akkor volt a legjobb, mert bármit meg lehetett tenni, de ki lehetett húzni minden alól a felelősséget. Az egyetemi éveim alatt nekem a gyomrom forog a karácsonykor, mert mindig is a téli vizsgaidőszak kezdetével jelent egyet. És annyi elbaszott karácsony volt már, úgyhogy idén elhatároztam, hogy ez most másképp lesz.

Csütörtökön letudtam az analízis vizsgámat, kettesre, így kicsit megnyugodtam, hogy egy  le tudva és nem kell végig görcsölnöm az ünnepeket, a következőig van majdnem két hét. A csütörtök estét stúdióban töltöttem, a dobot vettük fel. Másnap korán keltem, mert az egyetemen kaptam kölcsön egy jegyzetet a következő vizsgámra. Utána megkaptam, hogy nem vagyok pánk, mert apukám vitt haza autóval vidékre.A pénteki napot és a szombat délelőttöt otthon töltöttem, nem történt semmi különös. Délután 5re átmentem a zeneiskola karácsonyi koncertjére Solej-al, akit sajnos ritkán látok. Ez ilyen nosztalgikus koncert volt, mert 15 éves koromban én is erősítettem a balatonföldvári fúvószenekart tenorkürtön. Meg néha nem árt az ilyen műsor sem. Pont azt beszéltük, hogy mi az olyan koncertekhez vagyunk szokva, ahol sörösüvegek törnek, itt meg mindenki szépen ül és ki van öltözve csini ruhába. A nosztalgia tovább folytatódott találkoztam néhány volt osztálytárssal is, meg három lánnyal is, akikbe az elmúlt 6 évben szerelmes voltam. Az egyiktől még puszit is kaptam.  Aztán rájöttem, hogy ez már annyira a múlté, mint a Csirkepogó, vagy az orosz megszállás.  A műsoron volt a Karib-tenger kalózai filmzenéje is. Utána kint fagyoskodtunk a téren a Betlehem előtt és nem volt pofánk elfogadni az ingyen forralt bor, teát, tepertős és sajtos pogácsát. Aztán Veronka jött értünk, Zamárdiban pedig felvettük Kutyát és Csotit. Az alaphangulatot megadta, hogy az odafele úton  Kismici 2006-os és 2004-es lemezét hallgattuk. Bár nem sokat hallottunk belőle Kutya vinnyogása miatt. 8 után nem sokkal felértünk. Találkoztam sok ismerőssel, ahogy lenni szokott, majd a Nothing második felére be is mentem. Ügyesek voltak a srácok és Jenni, mondjuk a gitárt behangolhatták volna, de ennél a műfajnál ez nem annyira lényeg, én látok bennük fantáziát és plusz pont a Black flag feldolgozásért.Az Unheard call-t most kintről figyeltem, miközben művészi fotókat próbáltam készíteni egy kedves lány segítségével, de annyira elszúrtam, hogy úgy tűnt letöröltem tesóm képeit. Szerintem tök tehetséges vagyok, de komolyan. Pont azon gondolkodtam, hogy mi különbözetei meg a művészi képet a bénától. Kintről pedig Judge és Strife feldolgozásokra emlékszem. Aztán drága húgocskám visszavarázsolta a régi képeit a kártyára egy kisebb családi perpatvar után.   A Motivation-al volt egy közepes koncertünk, nem voltunk a top-on, sajnos rányomta az egészre a bélyeget, hogy Némó beteg volt, lázasan pengette végig a koncertünket majd a Hold true-t is. Ráadásul húrt is szakítottam, ami miatt előbb vége lett. A belga Losing streak viszont nagyon jó volt. Minden héten kellene egy ilyen zenekar itthonra, akkor nem lennének szar bulik. Engem inkább  Elephant skin előtti Justice-ra emlékeztetett nagyon is. Vagy egy parasztosabb Bad brains-re. Disszonáns hangok, gyors tempó, hirtelen ritmusváltások. A végén volt egy Cro-mags feldolgozás, amit nem ismertem meg, mert egy régebbi metal albumukról volt, amit nem hallgatok, a Cro-mags nekem mindig is az Age of quarrel-t jelentette. A végén volt visszataps és a Don’t tread on me. A Hold true-t most kihagytam, remélem megbocsátják a srácok, bár ahogy hallottam nem volt egy szokásos  koncert. Kutya azt mondta, hogy Vinnie Stigma gitározott. Vettem egy Losing streak kislemezt, meg ellógtam a pakolást, ami miatt elnézést kérek, de halaszthatatlan dolgom akadt, remélem meg fogják érteni és egy hónapnál tovább nem fogom kapni a cinket. Meg karácsony van, ilyenkor sok minden megbocsátható.

Még gyorsan elintéztük a belgák szállását a koleszban, ami nem is ment olyan gyorsan, de nem is baj, mert legalább bandáztunk velük. Aztán még kikocsikáztunk a Moszkva térre, ahol Csoti-nak volt valami biznisze, gitárok meg nyúlszörből készült papírpénzek cseréltek gazdát, meg talán más is, lehet jobb, ha nem is tudok róla. Hazafelé a Verse: rebuild albumát hallgattuk, ami nekem a harmadik évezred egyik legjobb lemeze, ráadásul így fokozta a karácsonyi hangulatot. Tökre beillett a képebe, hajnali kettő, vezetés, karácsony, Verse.
Pont a koncert előtti nap gondolkodtam, hogy vajon boldog kis törpeként fogunk-e hazatérni erről a buliról. Igazából a Losing streak nekem benne van az idei top 10-ben mindenképp, lehet az 5-ben is, ráadásul találkoztam sok emberrel, akiket ritkán láthatunk és fontosak nekünk, jó volt velük tölteni az időt. A karácsonyt pedig éljük túl. Na befejezem, mindenkinek kellemes karácsonyt, aki még komolyan veszi. Aki meg nem az találjon magának valami jó elfoglaltságot, valami jó zenét, filmet, vagy csak egy jó kurvaanyázást a fórumon még most is, a szeretet ünnepén. Az tuti, hogy megfogom nézni a következő két napban az összes karácsonyi témájú South park epizódot.

Ja igen és le lett hugyozva cipőm is, ez majdnem kimaradt, de nem én voltam. Nem akarok személyeskedni, annyit elárulok, hogy az illetőnek itt  van a blog-ja  linkek között és az ő cipője sokkal  húgyosabb lett.

ui: Solej a padlómon aludt és az anyukája hívására se tudott felkelni 11 kor....